A csapat képes volt saját kezébe venni a sorsát – interjú Székely Norberttel
A magyar női kosárlabda-válogatott sorozatban harmadszor jutott ki az Európa-bajnokságra, ez alkalomból a szövetségi kapitánnyal, Székely Norberttel beszélgettünk a selejtezőről, a mostani sikerről, a jövőről és a csapaton belül kohézióról, amely a megfelelő személyiségek kiválasztásának is köszönhető.
Miért gondolja úgy, hogy még bravúrnak számít a harmadik kijutás is?
2015-ben a hazai rendezés okán voltunk kint az Európa-bajnokságon, a második esetében pedig nagyon nagy dolog volt attól a csapattól, hogy a kontinens tizenhat legjobb csapata közé tudott kerülni. A harmadikat, a mostanit pedig egy kifejezetten fiatal csapat harcolta ki. A három kontinensbajnokságot ugyan három lépésként kell felfogni, mégis egyben kezelhetjük. Ha ezek a fiatalok beérnek, márpedig hiszem, hogy be fognak, akkor nem lesz többé bravúr kategória az Európa-bajnoki kijutás.
A mostani siker okait miben látja?
Több dologban is, például az egységességben, abban, hogy nem féltünk senkitől, hogy végig hittünk egymásban, és persze abban, hogy az elmúlt időszakban a klubok utánpótlás-nevelési koncepciójának köszönhetően a műhelyekből több olyan játékos került ki, akik képesek magas szinten is képviselni a magyar kosárlabdát. És ez nemcsak egy-két játékost jelent, hanem egész korosztályokat az 1997-ben szültetettektől kezdve. Úgy gondolom, erre büszke lehet a hazai sportág.
A selejtezőben az oroszok, a litvánok és az albánok voltak az ellenfeleink. Melyik volt sorozat kulcsmeccse?
Erre két válasz létezik. Először is mindegyik, hiszen a csoport leggyengébbjeit, az albánokat is le kellett győzni, ami lehet, hogy nem nagy fegyvertény, de nem volt mindegy, mennyivel, a csapat pedig nagyon profi gondolkodásról és hozzáállásról tett tanúbizonyságot. Bizonyította, hogy képes a saját kezébe venni a sorsát. A másik válasz, hogy a litvánok elleni idegenbeli meccs, amely meghatározta a sorozat későbbi alakulását, mert egyrészt mi kerültünk lépéselőnybe, az ellenfélnek onnantól kezdve futnia kellett utánunk, másrészt az az összecsapás pontosan megmutatta, mennyit érünk.
Nem csalódott az oroszok elleni kettős vereség miatt?
A helyén kell tudni kezelni az eredményeket és magunkat, az egész magyar női kosárlabdát. Bár edzőként én is mindig nyerni akarok, de az oroszok hagyományosan az elitbe tartoznak, és szerintem nem lehet csalódásként kezelni azt, hogy három ponttal kikaptunk Oroszországban egy 23 év átlagéletkorú magyar csapattal.
Akkor körvonalazódik egy új, fiatal válogatott?
Határozottan. Oroszországban bekerült a rotációba két tizenkilenc és két húszéves játékos is. Ez nagyon jó jel a jövőre nézve, hiszen bizonyítja, hogy a magyar női kosárlabda képes kitermelni ilyen szintű játékosokat.
Az elmúlt évek nagy kérdése volt, hogy beválik-e Határ Bernadett. Ön szerint beérett?
Mivel csapatjátékról van szó, nem szeretek egy embert kiemelni, de tény, a magyar női kosárlabda akkor volt eredményes, ha volt egy európai szinten is jó centere, erre a szerepre most alkalmas lehet Határ Betti. Nekünk pedig kutya kötelességünk foglalkozni vele, mentálisan és szakmailag is fejleszteni. Ezen a szinten elképzelhetetlen a játék egy ütőképes ötös poszton szereplő játékos nélkül, de azt se feledjük, hogy a kosárlabda ma már a magasak és az alacsonyak közös játéka. Meg kell találni az egyensúlyt, am eredményt hoz. Határ Betti egyedül nem fogja megnyerni a meccseinket, de nagy szükség van rá, mint ahogy egyébként a többiekre is.
Ez a fiatal magyar válogatott mire lehet képes?
Jósolgatni lehet, de nem ajánlatos, mert a végén még számon kérik az emberen. Lépésről lépésre kell építkeznünk, most az a cél, hogy stabilan Európa-bajnoki résztvevők legyünk, nagyon nagy dolog lenne, ha rendszeresen ott tudnánk lenni a kontinens legjobb tizenhat csapata között. Remélem, hogy az előttünk álló tíz évben Európa legjobb harmadik-hatodik csapata közé be tudjuk magunkat verekedni, ami már közvetlenül az elit mögött van.
A honosított játékosok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? És egyáltalán, milyen poszton van szükségünk honosított játékosokra?
Ez attól függ, mit várunk el magunktól rövid és hosszú távon. Ma még egészen biztosan szükségünk van a honosított játékosokra, akiktől sokat lehet tanulnunk. Az Európa-bajnoki sorozatban ketten csatlakoztak hozzánk, az egyes, kettes poszton játszó soproni Yvonne Turner, és a jelenleg az olasz Reyer Veneziában kosarazó Cyesha Goree, aki négyes és ötös poszton bevethető. Nemcsak jó játékosok mindketten, hanem jó emberek is, a kiválasztásuknál ez is sokat számított. De sok mindentől függ, hogy a jövőben mikor és milyen poszton lesz szükség honosított játékosokra.
A keret összeállításában nagy szerepet játszott a személyiség tipizálás. Ez pontosan hogyan értendő?
Nincs jó vagy rossz személyiség, a kérdés, az adott játékosokból hogyan tudjuk összerakni a keretet. Itt is meg kel találni az egyensúlyt, és egy olyan hálót létrehozni, ami megtartja a csapatot. Ez azért fontos, hogy kontrolláljuk, és magasabb szintre tudjuk emelni az ember-ember közötti kapcsolatokat. Ez a siker egyik záloga.
VINCZE SZABOLCS