A lényeg, hogy a hajrában ki a jobb – interjú Molnár Dezsővel

Szabó Bence és Furkó Kálmán aranyérmet nyert férfi könnyűsúlyú kettesben a görögországi U23-as evezős Európa-bajnokságon, edzőjükkel, Molnár Dezsővel beszélgettünk róluk.

Mondhatjuk azt, hogy az aranyért mentek az U23-as Európa-bajnokságra?

Valóban így készültünk, mert jó esélyünk volt rá, de legalábbis benne volt a srácokban a lehetőség.

Melyik ellenféltől tartottak?

Egyrészt a hazai csapattól, a görögöktől, akik jól szerepeltek idén a korosztályos világbajnokságon, ahol megnyerték a kisdöntőt, ezzel hetedikek lettek. Rajtuk kívül a már szokásos riválisainktól, a mindig erős olaszoktól és a németektől is, akik ezúttal is ott voltak a dobogón. Azt hozták, amire számítottam tőlük. Idén három főversenyünk volt, az U23-es világbajnokság, a felnőtt világbajnokság és az U23-as Európa-bajnokság, a jó formát pedig nagyon nehéz volt mindhármon fenntartani. A görögöket kivéve egyébként ugyanazzal a csapattal indultunk mindhárman, ők a felnőtt vébén más felállásban indultak.

A három közül melyik verseny volt a legnehezebb?

Ezúttal az nehezítette számunkra a finálét, hogy megbetegedett a nyolcas egység két tagja, így a kettesből Bencének és Kálmánnak kellett beugrania a helyükre. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy négy órán belül még egy döntőn indultak, márpedig két pályát ilyen távon nagyon nehéz végighúzni, de nem volt más választásunk. Végül ötödikek lettek.

Ez a korosztály tíz éve nem nyert világversenyen érmet. Ha kontextusba helyezzük, mekkora a valódi értéke ennek az U23-as aranynak kettesben?

A Simon Béla, Juhász Adrián kettős 2009-ben nyert világbajnoki ezüstöt Racicében, ők is a tanítványaim voltak. Bencének és Kálmánnak az idei az utolsó U23-as évük, és nemcsak éremesélyesek a korosztályukban, de a felnőttek között is teljes jogú tagok, sőt, a keret oszlopos tagjai. Az átmenet nagyon gördülékeny volt mindkettejük esetében, és szerintem az értéke itt érhető tetten.

Mióta dolgoznak együtt?

Én idén huszonöt éve kezdtem edzősködni, Kálmánnal hét éve foglalkozom, Bence győri edzője pedig Alföldi Zoltán. Idén februárban ültettük össze őket, de persze volt már némi múltjuk, hiszen eveztek már egy egységben, tavaly a négyessel megnyerték Sanghajban az egyetemi bajnokságot.

Milyen velük dolgozni?

Sok csapatot készítettem már fel az ezredforduló óta, és bátran mondatom, nagyon könnyű velük dolgozni, mert nyitottak az edzésmódszereimre, mindent elvégeznek, amit kérek tőlük. Ráadásul az is gördülékennyé tette a munkát, amit zömmel Szolnokon végeztünk, hogy nem hátráltatott bennünket sem sérülés, sem betegség, és az iskolai kötelezettségeik is illeszkedtek az edzésekkel.

Mi az erősségük?

Az én meglátásom szerint technikailag jóval összecsiszoltabbak, mint a mezőny többi része, kondicionális szinten pedig ugyanolyan felkészültek. És a taktikai pályaevezésben is erősek, igaz, ezt még gyakorolnunk kell, mert az evezés taktikai része nagyon fontos, még ha ezt sokan nem is gondolnák. Tudni kell, a pálya melyik részén lesz savasodás, és az oxigénadósság hol egyenlítődik ki. Persze mentálisan is erősnek kell lenniük, ehhez pedig csapatmunkára van szükség, ezért dolgozik velük egy sportpszichológus, napi szinten pedig egy sportcoach, akinek a mentális megerősítés a feladata.

Miért fontos a mentális erő?

Mindig azt kérem tőlük, hogy két egyforma ezer métert menjenek, ez a cél, erre törekszünk. Ugyanis nem a pálya elején kell jól teljesíteni, hanem a végén, de persze addig is egyenletes teljesítményt kell nyújtani, amihez magasabb sebesség kell. Az olaszok és a németek általában elmennek a futam elején, amit fejben tudni kell kezelni, és elhinni, hogy eljön majd az ő idejük. Mert a lényeg az, hogy a hajrában ki lesz a jobb.

VINCZE SZABOLCS