Az eddigi tesztversenyeken minden futamot megnyert C-2 1000 méteren az Adolf Balázs, Fejes Dániel kenupáros. Fiatal edzőjükkel, a sportolóként négyesben világ- és Európa-bajnoki bronzérmet szerző Németh Szabolccsal beszélgettünk.

Adolf Balázs és Fejes Dániel kenu kettőse a karantén után berobbant, két tesztversenyen négy futamot nyertek meg. Számított tőlük ilyen sikerre?

Mondhatom, hogy igen, mert tudni kell, hogy nem először próbálkozunk ezzel a felállással, már tavaly is voltak kísérletek. A 2019-es U23-as világbajnokságra készülünk, Dani még másik párral evezett, Balázs pedig az egyesre készült, és segíteni szerettünk volna neki. Összedugtuk a fejünket Balázs nevelőedzőjével, Pétervári Pállal, valamint Bánszky Imrével, akivel közösen irányítjuk Dani edzését, és próbaképpen összeraktuk őket. Mivel mindketten jobb oldalt húznak, tulajdonképpen tizenkilencre húztunk lapot, de úgy voltunk vele, miért ne próbálnák ki a „svéd párost”?

Akkor mondhatjuk, hogy bejött, húztak egy kettest?

Tulajdonképpen igen, mert a párosuk rögtön jó eredményeket értek el, fel is hívtam rájuk Hüttner Csaba szövetségi kapitány figyelmét, hogy letesztelhessük őket a legjobbakkal, ami után még bizakodóbbak lettünk. Ősztől már együtt készültünk, ami közös melegövi edzőtáborokkal folytatódott, így volt ez Sevillában is, ahonnan a járvány miatt ugyan vissza kellett jönnünk, de ezt követően a Dunavarsányi karanténtáborban tizennyolc hetet edzettünk így együtt.

Mióta dolgozik velük?

Most 33 éves vagyok, 2014 óta edzősködöm, akkor alapítottuk a klubunkat, a Merkapt-Mekler László ITSE-t. Hat gyerekkel indultunk, Dani köztük volt, bár ma már azt mondanánk, későn kezdte, tizennégy évesen, de hamar láttuk, hogy lehet belőle valami. Egyesben nagy csatákat vívtak Balázzsal, aki pedig Szentendrén kezdett kenuzni, majd átkerült a Ganzba.

Mennyire nehezíti meg a helyzetet, hogy egy oldalon húznak?

Bevallom, eleinte én sem annyira bíztam ebben a felállásban, mert egykori kormányosként pontosan tudom, milyen nehéz egyensúlyban tartani a hajót. Viszont nagy különbség, hogy én annak idején még az ún. delta-hajókban kenuztam, ők viszont már a keskenyebb verziókban, amiben könnyebb a kormányzás, mivel szinte a hajó alatt eveznek. Én meg amúgy is azt vallom, hogy minden addig lehetetlen, amíg valaki meg nem csinálja. Próbálkoztunk, de nem találtunk olyan balos párt, akivel működött volna.

De nyilván nem csak ezért ilyen sikeresek? Ön szerint mi lehet még az oka?

Én is mindig a kemény munkában hittem, és ők is abban hisznek. Balázsnak például két fokozata van, az egyik, amikor nyélgázzal repeszt előre, a másik, amikor már vissza kell fogni, mert ha rajta múlik, meg sem állna. Neki nincs köztes iram, mindig nyerni akar. Szerintem az az ő titkuk, hogy semmi nem zavarja meg őket, sosem hivatkoznak a körülményekre, a rossz hajóra vagy a szélre. Csak beleülnek és mennek. Mindketten ilyenek, ezért találtak egymásra. Hisznek benne és ez lelkesíti őket.

Milyen tanítványok?

Leginkább azt mondanám, hogy szerények. Könnyű velük dolgozni, ha azt kérem tőlük, az ég aljáig is eleveznek. Sosem kérdeznek vissza, mindent hiánytalanul megcsinálnak. És jó barátok is, most vettek például egy közös, szürke „kabalasapkát”, amit már a következő versenyen viselni fognak. Nagyon jó srácok, intelligensek, a koruknál kicsit érettebbek.

A karantén ideje alatt hogyandolgoztak?

Többeknek valóban leállt az éret, de mivel mindketten amúgy is tagjai a 2024-es olimpiára készülő nyolcfős, válogatott „Párizsi keretnek”, náluk nem volt gond, már csak az említett Dunavarsányi tábor miatt sem, amit mindannyian be tudtunk vállalni. Amikor kiderült, hogy elhalasztják a tokiói olimpiát, leültem beszélni velük, hogyan tovább, de mindketten határozottan kijelentették, hogy dolgozni akarnak tovább. Mindent folytattunk ugyanúgy, és felfoghatjuk úgy is, hogy nem kell kapkodnunk, fiatalok, mindketten húszévesek, kaptunk egy plusz évet felszülni, és a svéd párosukat csiszolni.

Itthon sikerült, de az eredményeik alapján akár már Tokióban képesek lehetnek nemzetközi szinten berobbanni. Mit gondol erről?

Bízom bennük, de ezt nehéz megjósolni. Az elsődleges célunk először is az olimpiai kvótaszerzés, amire jövő májusban, Szegeden lesz lehetőségük. Ha ez sikerülne, és kijutnának az olimpiára, ott pedig a döntőbe be tudnának kerülni az első hat hely valamelyikére, én már ugrálnék örömömben a parton. Az eddigi tesztversenyekből nem lehet mindent megtudni, főleg azért, mert mindig szembe- és oldalszél volt, ami nekik a lehető legrosszabb a kormányzás szempontjából, bár meg kell hagyni, sosem panaszkodtak erre.

Akkor még van bőven tartalék a párosukban?

Nagyon fiatalok, a lehetőség előttük áll, ők pedig minden megtesznek a sikerért.

 

VINCZE SZABOLCS