Van a magyar öttusának egy olyan elfeledett óriása, akiből nem lett legenda, mert az emléke méltatlanul háttérbe szorult. Hegedűs Frigyes a Ludovika Akadémiát végezte el, ott ismerkedett meg az öttusával. Kiváló versenyzővé vált, a londoni olimpián (1948) tizenkettedik lett. Később jogot tanult, elismert, sikeres ügyvéd volt. 1962-ben az akkori sportvezetés felkérte az öttusa válogatott szövetségi kapitányának. A felkérés első sorban Kutas Istvánnak, a sporthivatal elnökhelyettesének és Kocsis Mihálynak, a KSI igazgatójának volt köszönhető. Kocsis Mihály csepeli sportvezetőként került kapcsolatba az ott öttusázó Hegedűs Frigyessel és élete végéig nagyra becsülte a mindig sportszerű, szerény, visszafogott „Fricit”. Hegedűs Frigyes forradalmasította a válogatott felkészülését, kapitányi tevékenységének volt köszönhető a Balczó-Török-Móna hármas, amely 1962 és 1966 között siker sikerre halmozott. A kapitányi karrierjének a magyar sportban már akkor is divatos áskálódás, széthúzás vetett véget, 1966-ban, az átütő sikert hozó világbajnokság után leváltották. Az öttusáról szóló könyve megjelent angolul, oroszul, japánul. Magyarul nem.
Nekem személyes élményeim is fűződnek hozzá. 1970-ben ismertem meg Hegedűs Fricit, akkori KSI-s kezdő sportvezetőként, Kocsis Miska bácsi révén. Gyakran megfordult a KSI-ben, okos, hasznos tanácsokat adott, nem csak az öttusában. Büszkén mondhatom, hogy talán barátok is lettünk. Többször voltam vele síelni, mindig az ő féltő gonddal ápolt bogárhátú Volkswagenével.
Később súlyosan megbetegedett, de ekkor sem szakadt el a sporttól. Élete végéig tiszteletbeli elnöke volt a Hídverő Olimpiai Baráti Körnek, melyet a Komárom megyei Neszmélyen Schlegel Oszkár, a Csanádi Árpád iskola egykori igazgatója hívott életre.
Köpf Károly