Ma 110 éve született Gyulán a XX. század egyik legnagyobb formátumú sportvezetője, Kocsis Mihály. Az 1985-ben elhunyt testnevelő tanár, mesteredző emléke hosszú ideig feledésbe merült, míg bő egy évvel ezelőtt fia, a kiváló újságíró, Kocsis L. Mihály meg nem jelentette az édesapja életéről írt, a XX. század sportjának jelentős történéseit is felidéző életrajzát. Kocsis Mihályt, a TF-en frissen végzett testnevelőt Weisz Manfréd alkalmazta a csepeli gyárában üzemi testnevelőként. 1938 és 1944 között megalapozója volt az üzemi testnevelésnek és vállalati sportnak, egyik létrehozója volt a csepeli sport infrastruktúrájának és nem mellesleg úttörője volt Magyarországon a kajak-kenu versenysporttá fejlődésének. 1948-ban a londoni olimpiai felkészítés egyik irányítója és az olimpiai csapat szakmai vezetője volt. Évekig irányította a Tatai Edzőtábort. Sokoldalú képességeit bizonyítja, hogy miután a sportban nemkívánatos lett a személye, sikeres vendéglátói menedzserként tevékenykedett. A KSI 1963-ban történt megalakulása után az iskola legendás igazgatója lett. Neki köszönhető, hogy a KSI nem csak kiváló utánpótlás sportolókat és edzőket nevelő műhellyé nőtte ki magát, de annak idején csak utánpótlás korú sportolókkal az ország harmadik legeredményesebb sportegyesülete is lett. A KSI hatása évtizedekig meghatározó volt a magyar sport nemzetközi és olimpiai eredményességére.

Kocsis Mihály a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom fáradhatatlan harcosa is volt. Tevékenyen részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság munkájában, az olimpiai eszme népszerűsítésében.

E sorok írójának kivételes lehetősége volt 1966 és 1970 között Kocsis Mihály, Miska bácsi közvetlen munkatársának lenni. Kezdő testnevelő tanárból és labdarúgó edzőből ő indított el a sportvezetői pályán. Egész sportvezetői pályámat meghatározta az a sportszervezői, sportszakmai irányítási ismeret és tapasztalat, amit tőle kaptam.

Mai napig is fülembe cseng az egyik meghatározó intelme: „Nekünk sportvezetőknek az a feladatunk, hogy tükröt tartsunk az edzők elé, segítve ezzel erényeik felnagyítását és hibáik kiküszöbölését.”

Azt hiszem, ez az intés a mai napig érvényes és még sokáig az lesz.

 

Köpf Károly