A Magyar Edzők Társasága idén tematikus éveket kezdeményez, minden esztendő egy magyar edzőgéniusz munkásságáról fog szólni, az első idén a legendás atlétaedző, Iglói Mihály lesz.

A Magyar Edzők Társasága (MET) 2020-ban új programot indított, amely felölel egy egész évet, és amely olyan magyar edzőgéniuszok életére és munkásságára épül majd, akiknek a sportágukban betöltött szerepe hazai és nemzetközi szinten is emlékezetes maradt. Az adott esztendőt ezzel kapcsolatos szakmai konferenciák és pályázatok színesítik majd, amelyben a MET együttműködik a Testnevelési Egyetemmel is.

Az idei év Iglói Mihályé (eredeti nevén Ignácz Mihály), a legendás „Náci bácsié” lesz, aki edzői pályáját hazánkban kezdte, de az 1956-os forradalom miatt külföldre emigrált, és 1970-ig Amerikában, Kaliforniában dolgozott, majd Görögországba költözött, mielőtt a rendszerváltás után, 1993-ban visszaköltözött volna Magyarországra.

„Tavaly, egy szakmai, innovációs konferenciánk után jött a felismerés, hogy túl korán és méltatlanul elfelejtjük azokat az edzőgéniuszainkat, akik nemcsak itthon fejtettek ki nagy hatást a munkájukkal és a tudásukkal, hanem nemzetközi szinten is – mondta Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társaságának elnöke, a sorozat kezdeményezője. – Ennek azért is van különös jelentősége, mert amennyit az edzők tudnak, tulajdonképpen annyit tud a magyar sport is, az edzők munkája tükröződik vissza sportolóik eredményességében.”

Molnár szerint számos olyan magyar edző van a múltban, akik nemcsak kitaláltak valamit, de azt következetesen és magas szinten végezték a gyakorlatban is, a kezük nyoma pedig még ma is látható. Úgy gondolja, a legendás futóedző, Iglói Mihály erre az egyik legjobb példa, egy 2019-es konferencia témája, az innováció miatt találta ki azt, hogy ezt a sorozatot vele kell kezdeni. Iglói géniusz volt, akinek tanítványai szinte minden évben rekordokat döntöttek, összesen negyvenkilenc világcsúcsot és harmincöt Európa-csúcsot értek el.

„Például hetekig vonatozott Finnországba csak azért, hogy tanulmányozza, hogyan készülnek ott a sportolók, mert Paavo Nurmi két világháború közötti sikerei alapján lehetett tudni, hogy arrafelé nagyon tudnak valamit a hosszútávfutásról – fogalmazott Molnár Zoltán. – De nemcsak kitalált valamit, az elmélet mellett óriási hangsúlyt fektetett a gyakorlatra is, az edzésmunkát például saját magán is kipróbálta, és bárhova ment élete során, mindenhol eredményes volt.”

Az 1950-től a Budapesti Honvédnél edzősködő Iglói leghíresebb tanítványai Magyarországon Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László voltak, akik 1956-ra ezerötszáz méter és tízezer méter között az összes világcsúcsot tartották, így nem csoda, hogy a nemzetközi sajtó őket tartotta a melbourne-i olimpia abszolút esélyesének. De október 23-án közbejött a forradalom, Iharos nem is indult a nyári játékokon, Iglói és Tábori pedig úgy döntöttek, nem térnek haza, és az Egyesült Államokba költöztek.

A sportoló nemzetközi karrierje gyakorlatilag véget ért az országváltással, a tréner viszont Los Angelesben kezdett dolgozni a Los Angeles Track Club, később pedig a Santa Monica Track Club edzőjeként, ahol egy tehetséges generációval kezdett foglalkozni. 1963-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, Magyarországon közben a politika mindent megtett azért, hogy itthon elfelejtsék.

Pedig nem akármilyen eredményeket ért el a tengerentúlon, egyik futója, Jim Beatty 1962-ben a világon elsőként futotta négy percen belül az egy mérföldet, majd felállított három világcsúcsot és tizenegy országos rekordot is, egy másik, Bob Schul pedig az első olimpiai bajnok hosszútávfutó lett az ország történetében, az 1964-es tokiói nyári játékokon ötezer méteren szerzett aranyérmet.

„Nem csoda, hogy a tengerentúlon is zseniként könyvelték el, sőt, ott talán jobban is emlékeznek rá, mint hazánkban” – tette hozzá Molnár. Iglói Mihály 1970-ben Görögországba költözött, ahol szintén sikereket ért el, futói összesen 157 bajnoki címet szereztek. Los Angeles-i távozásakor egyébként a Santa Monica Track Association kis híján felbomlott, de egykori munkatársa, Joe Douglas vezetésével, Santa Monica Track Club néven az Egyesült Államok legsikeresebb egyesületévé nőtte ki magát, többek között a kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewis is innen indult, aki 2019-ben, Budapesten járva mesélt is Iglóiról, mondván, a magyar edzőlegenda munkájának a mai napig nagy hatása van az amerikai atlétikára.

Edzői módszerei nagyrészt az intervallumos, azaz a száztól négyszáz méteres szakaszokból álló résztávos futásra, ezek folyamatos ismétlésére, valamint a fartlekre, az iramjátékra épültek, pályafutása során ezeket tökéletesítette.

„Együtt élt a sportolóival, állandóan tudta őket motiválni, nem csoda, hogy rajongásig tisztelték és szerették őt, ezzel az edzők elé is példát állított – mondta Molnár. – Nekünk pedig meg kell becsülnünk az ilyen értékeinket, szerintem ugyanis csak olyan mentalitással, nyitottsággal, állandó fejlődni akarással és szakmai alázattal lehet igazán eredményes egy edző, mint amilyen Iglói Mihályé volt.”

Iglói Mihály 1993-ban jött haza Magyarországra, ahol visszavonulva töltötte élete utolsó éveit, 1998. január negyedikén, nyolcvankilenc évesen hunyt el Budapesten.

VINCZE SZABOLCS