Örökké emlékezetes nap lesz Kamuti Jenő számára 2023. október 14-e. Ezen a szombaton vehette át ugyanis a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen gyémántdiplomáját. A Magyar Edzők Társasága ez alkalomból kereste meg az egykori kiváló orvost, a kétszeres olimpiai ezüstérmes vívót, a Nemzet Sportolóját, aki jelenleg is a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke, aki örömmel fogadta a gratulációt és szívesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.

– Hogyan lett éppen orvos?

– Édesanyám – akivel 97 éves koráig rendkívül szoros érzelmi kapcsolatban álltam – tízéves koromig azt szerette volna, legyek református lelkész. A későbbi években már azt támogatta, hogy inkább az orvosi pályát válasszam, ahol az embereknek nem csak a lelkével, hanem a testükkel is tudok foglalkozni, nekik jót tenni. 1956-ban érettségiztem, osztályunkból négyen lettünk orvosok.

– Tízéves kora óta rendszeresen sportolt és versenyzett.

– Mindig jó tanácsadóim voltak, édesanyám mellett például Bay Béla bácsi is ebbe a sorba tartozott. Ő igyekezett elfogadtatni velem, miért nem visz ki az 1956-os olimpiára, Melbourne-be, ahova az eredményeim alapján már kijuthattam volna. Ugyancsak sokat tett értem a BVSC-ben a szakosztály motorja, Nedeczky Laci bácsi, aki már akkoriban működtette a „Jó tanuló, jó sportoló” mozgalmat.

– Miért éppen a sebészetre szakosodott?

– Eredetileg nőgyógyász szerettem volna lenne, de az ugyancsak vívó és a MÁV Kórházban sebészorvos, dr. Versényi Lajos arról győzött meg, hogy egy jó nőgyógyásznak előfeltételként bizonyos sebészeti alapokkal is rendelkeznie kell. Rendszeresen az ő osztályára jártam gyakorlatokra, míg végül „ottragadtam” és megmaradtam a sebészet mellett.

– Amely szakterületen egészen 75 éves koráig dolgozott is.

– Közel ötven éves orvosi pályám során rengeteget segített az a kettős karrier, amelyet sportolóként és orvosként párhuzamosan megfutottam. Orvosként folyamatosan küzdöttem az emberekért, amihez előfeltételként szükség volt a páciensek bizalmának megszerzése, amire a vívósportban is nagy szükségem volt. Amikor osztályvezető, majd igazgató főorvos lettem, a pályáztatásoknál mindig előnyt élveztek azok, akik sportmúlttal rendelkeztek. A sportolók ugyanis fokozott koncentrációra, figyelemre, kitartásra képesek, amely tulajdonságok egy sebésznél különösen fontosak.

– A sebészetben is nagy jelentősége van az önképzésnek.

– Rendszeresen és módszeresen követtem a szakirodalmat. Nem csak az amerikai és a német sebészetet kellett nyomon követnem, hanem a francia iskolát is. A vívósportban is élen járt franciák segítettek nekem például elnyerni 1972-ben egy tizenkét hónapos franciaországi ösztöndíjat, amit a müncheni olimpia miatta végül lemondtam. 1973-ban viszont már „túlkorosnak”, harminc felettinek nem adták meg a lehetőséget.

– Végül mégis kijutott Párizsba.

– Miután 1976-ban, a montreali ötkarikás játékokat követően visszavonultam, francia vívó barátaim elintézték, hogy rám ne vonatkozzon a 30 éves korhatár. Ott ismerkedtem meg a Magyarországon még nem bevezetett endoszkópos műtétekkel. Egész sportpályafutásom alapján – francia előterjesztésre – 1978-ban nekem ítélték az UNESCO Fair Play díját. Az ezt követő időszakban a Fair Play Bizottságban folyamatosan kaptam megbízásos feladatokat. Legfőbb jelmondatunk az volt, hogy „Sport nincs Fair Play nélkül.” Mindmáig hiszem és vallom, hogy a sportbeli „fair” esetek jó példákat képviselnek a társadalom más rétegei felé is.

– 2000-ben bár elnökségi tag volt, nem pályázott, s nem is gondolt arra, hogy a Bizottság elnöke legyen.

– Más jelöltek küzdelmében – számomra meglepő módon – rábeszélésre indultam a megismételt választáson, ahol a szavazók mellettem düntöttek. Immár 23 éves töltöm be ezt a feladatkört, ahol folyamatosan a szolidaritásnak, az ellenfél megbecsülésének, tiszteletének elkötelezett szószólója vagyok. Az ellenfelet legyőzni kell, a vereséget pedig méltó módon elviselni.

Kamuti Jenő 86 éves korában is igen aktív életet él. Sikerekben gazdag pályafutást tudhat a magáénak, s ez áll a civil életémre is. Két gyermeke és öt unokája mellett már egy dédunokája – Lenke – is örömének forrása. Ráadásul ő a számára igen fontos napon, október 23 jött a világra! Minden oka meg van ahhoz, hogy kifejezetten boldog ember legyen.

Forrás: jochapress /Jocha Károly