Az 1991-es atlétikai világbajnokságon olyasmi történt, ami addig és azóta is csak ritkán esik meg: nem az Egyesült Államok csapata nyerte a 4×400 méteres váltót. A győztes britek egyik futója meséli el, hogyan voltak képesek erre a bravúrra.
Az 1991-es világbajnokságon, Tokióban mindenki a címvédő amerikai négyest tartotta toronymagas esélyesnek a 4×400 méteres váltóban, de a döntőben a Roger Black, Derek Redmond, John Regis, Kriss Akabusi összeállítású csapat négy századmásodperccel jobbnak bizonyult, és megszerezte az aranyérmet.
A váltóban másodikként futó Derek Redmond később számos előadáson mesélte el azt a motiváló történetet, hogyan dugták össze a fejüket a finálé előtti estén, és találták ki, hogyan győzhetnék le a papíron másodpercekkel gyorsabb amerikai csapatot.
Kockáztattak, mertek újítani, változtatni a szokásos taktikán, és bebizonyították, hogy az atlétika, bár egyéni sport, mekkora szerepe lehet benne a csapatnak. Redmond színes beszámolója pedig nemcsak a mentális állapot jelentőségére hívja fel a figyelmet, de bepillantást enged a profi atléták zárt világába.
A filmet Kárai Péter a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke szerkesztette, köszönjük neki, hogy közzé tehettük.
A film az alábbi linken található: