Az írást az Egy Csepp Figyelem Alapítvány szakértői csapata (Dr. Kis János Tibor, belgyógyász, diabetológus főorvos, Dr. Kovács Adrienn, belgyógyász-rezidens, edukátor, Széchy Eszter, dietetikus és Gémes Renáta, pedagógus-projektvezető) állította össze a www.sportorvos.hu szerkesztésében

„… Fontos a szülővel közösen kidolgozni egy „sportolási rutint”, amely figyelembe veszi az edzésforma várható hosszát, intenzitását, a gyermek inzulinkezelési rezsimjét, és nem utolsó sorban a mozgás hatására jellemzően bekövetkező egyéni vércukoringadozást …”

Magyarországon csaknem 5000, 18 év alatti cukorbeteg él, döntő többségük egész életében rendszeres inzulinadásra szorul. Ezért a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok, valamint az egyesületeknél működő edzők, sportvezetők számára is fontos feladat felkészülni a cukorbeteg gyermekek fogadására. Fontos leszögezni, hogy ezek a fiatalok társaiktól semmiben nem különböző, boldog, egészséges és teljes életet élhetnek, melyhez nélkülözhetetlen, hogy a környezetük elfogadja és támogassa őket.

A diabétesz kialakulása, tünetei, típusai

A cukorbetegség a leggyakoribb krónikus anyagcsere-betegség. Latin elnevezése diabetes mellitus, röviden diabetes, magyar írásmóddal diabétesz.

Szervezetünk fő energiaforrása a cukor (glükóz), amely sejtjeinkbe a vérerekből jut be az inzulin nevű hormon közreműködésével. Az inzulin így a vércukorszint egyik fő szabályozója. Ha az inzulin nem hasznosul megfelelően, vagy nincs belőle elegendő, akkor a cukor a véráramban marad, és így a vércukorszint tartósan megemelkedik, miközben a sejtek “éheznek”. Ha a cukoranyagcsere zavara állandósul, kialakul a cukorbetegség, amelynek legfőbb tünete az emelkedett vércukorszint. Hátterében többféle ok állhat.

A cukoranyagcsere tudományos elnevezése szénhidrát-anyagcsere (az energiaforrásként felhasznált glükóz a szénhidrátok, azon belül a cukrok közé tartozik).

A diabétesznek több típusa ismert. Az 1-es típusú diabétesz autoimmun betegség: lényege, hogy a szervezet nem képes előállítani az inzulint, amely az életben maradáshoz szükséges hormon, így azt kívülről kell pótolnunk. A kialakulása autoimmun folyamatoknak tulajdonítható, nem függ össze magas cukortartalmú ételek/italok túlzott fogyasztásával. Jelenlegi tudásunk szerint ez az állapot nem visszafordítható, azonban optimális kezelés mellett hasonló élethossz és életminőség vár az érintettekre.

Sajnos manapság az iskolás korosztályban is egyre inkább jelentkezik a korábban csak felnőttekre jellemző, életmódbeli okokra is visszavezethető 2-es típusú cukorbetegség is. Ilyenkor a szervezet termel ugyan inzulint, de vagy nem eleget, vagy az nem tud megfelelően hasznosulni (inzulinrezisztencia). Kialakulásában erős genetikai tényezők mellett szerepet játszik a túlsúly és a mozgásszegény életmód.

A továbbiakban az 1-es típusú cukorbetegséget mutatjuk be részletesebben, mivel a gyerekek döntő többsége (több mint 90 százaléka) 1-es típusú diabéteszes. A betegség leggyakrabban gyermekkorban kezdődik, ezen belül csecsemőkortól kamaszkorig, de bármely életszakaszban kialakulhat, általában hetek, hónapok alatt. Ha a vércukorszint kórosan magassá válik, megjelennek a tünetek. Ezek időbeni észlelésével súlyos, életveszélyes állapottól óvhatjuk meg az “új” cukorbeteget.

A magas vércukorszint miatt az anyagcsere egyensúlya felborul, ennek előbb-utóbb észlelhető tünetei vannak, melyekre tanórán, edzésen is felfigyelhetünk:

  • Jó étvágy, normál táplálkozás melletti gyors fogyás, testtömeg indokolatlan csökkenése (ennek hátterében a sejtek „éhezése” áll);
  • folyamatos szomjúságérzet, bő folyadékfogyasztás, gyakori vizelés (a vérkeringésben lévő túl sok cukortól a szervezet a vesén keresztül próbál megszabadulni);
  • állandósult fáradtság, bágyadtság;
  • acetonszagú (aromás, édes) lehelet
  • homályos látás;
  • visszatérő, makacs fertőzések, gyulladások.

Ha egy gyermeknél a kezdődő cukorbetegség tüneteit észleli, haladéktalanul jelezze azt a szülőknek, gondviselőknek!

A cukorbeteg mindennapok három pillére

Az 1-es típusú cukorbeteg a kezelést életének minden napján folytatni kell, nem eshet ki egyetlen nap sem. Terápiájának három alappillére: az inzulinpótlás, az étrendi kezelés és a testmozgás.

Az inzulinpótlás

Mielőtt az inzulinadás módjaira rátérnénk, ismerjük meg az inzulinszintet csökkentő és növelő tényezőket. A legfontosabb vércukorszintet csökkentő tényezők: az inzulin és a testmozgás, míg növelő tényező a szénhidráttartalmú étel/ital és a stressz. Ezek mellett több egyéb, sokszor egyedi hatás is módosíthatja a vércukorszintet. Az egyensúlyozás tehát soktényezős és egyedi, ezért a cukorbeteg gyerekek és szüleik rendszeres konzultációra járnak a diabetológiai szakrendelésekre.

Az inzulinadás napjainkban kétféleképpen valósul meg: toll (pen) vagy inzulinpumpa segítségével, az inzulint minden esetben bőr alá, injekció segítségével kell bejuttatni a szervezetbe. Az inzulinkezelés bólus-bázis séma szerint valósul meg: a hosszú hatású bázis inzulin biztosít egy alap inzulinmennyiséget a szervezetben, míg a gyors hatású bólus inzulin az étkezéshez köthető vércukoremelkedést akadályozza meg. Az inzulinpumpa kezelés lényege, hogy a bázis inzulin szükségletet a szerkezet folyamatosan adagolt gyors hatású inzulinnal valósítja meg, mely az aktuális igényeknek megfelelően rugalmas módosításokat enged meg a felhasználó részéről.

A pumpát a nap 24 órájában viselni kell, egyes sportágak (például vízi sportok, küzdősportok, extrém sportok) gyakorlása közben szükség lehet azonban a pumpa ideiglenes levételére. Egyre gyakrabban találkozhatunk az állandó vércukormonitorozást biztosító szenzorokkal (szöveti vércukrot mérő eszköz), ezeket az apró készülékeket szintén napi 24 órában a bőr felszínére rögzítve viselni szükséges. A szenzor bluetooth segítségével a mért értéket telefonra, vagy inzulinpumpára továbbítja, így mozgás közben is folyamatosan, könnyen ellenőrizhetjük a vércukorszint alakulását.

Az étrendi kezelés fő szempontjai

Az 1-es típusú cukorbeteg gyermekeknek és a hasonló korú egészséges társaiknak ajánlott étrend alapvetően megegyezik, mivel az étkezésekkel mindkét esetben a tápanyagszükséglet kielégítése, valamint az optimális növekedés és fejlődés biztosítása a cél. Azonban az étkezések időpontját és az egyes étkezések alkalmával elfogyasztható szénhidrát mennyiségeket az alkalmazott inzulinkezeléshez kell igazítani.

Az étkezések vércukorszintre gyakorolt hatását a szénhidrát mennyisége mellett annak minősége, feldolgozottsági foka, a vele együtt fogyasztott egyéb tápanyagok és az étel elkészítésének módja határozzák meg. Az étrend alapját az ún. lassan felszívódó szénhidrátok adják, ezekből állítjuk össze azokat az étkezéseket, amikor a cél az egyenletes vércukorszint biztosítása, a hirtelen nagyobb vércukor emelkedés elkerülése. Ide tartoznak a magas rosttartalmú gabonafélék (pl. teljes kiőrlésű búza, árpa, rozs, köles, tönköly, zab), az amilóz tartalmú gabonafélék (pl. durumbúza, basmati rizs) és az álgabonák (pl. hajdina, quinoa, amaránt) illetve az ezekből készült kenyerek, pékáruk, lisztek, tészták, pelyhek.

Szintén lassan, egyenletesen emelik a vércukorszintet a hüvelyesek (pl. babfélék, lencsefélék). Gyorsabb vércukorszint emelő hatásúak az alacsony rosttartalmú zöldségek (pl. burgonya, batáta), valamint azok a zöldségek, amelyek a keményítő és/vagy a rostok mellett természetes formában előforduló cukrokat is tartalmaznak (pl. csemegekukorica, zsenge zöldborsó, sárgarépa, sütőtök, cékla, egyeseknél a paradicsom). A felsorolásban nem szereplő zöldségek a szénhidrát-anyagcsere szempontjából gyakorlatilag semlegesek, illetve rosttartalmuknál fogva segítenek az egyenletes vércukorszint elérésében, így beszámítás nélkül is nagyobb mennyiségben fogyaszthatók.

Az élelmiszerekben természetes formában előforduló cukrok (pl. a folyékony tejtermékekben lévő tejcukor, illetve a gyümölcsökben és egyes zöldségekben megtalálható gyümölcscukor) a cukorbetegek esetében általában erőteljesebben hatnak a vércukorszintre, így fogyasztásuk kisebb mennyiségben ajánlott a főétkezések részeként.

Azonban a sportolás körüli étkezésekben (közvetlenül előtte, sportolás alatt vagy sportolást követően a glikogénraktárak feltöltése és a vércukorszint rendezése céljából), amikor könnyebben emészthető, gyorsan elérhető energiaforrásra van szükség, nagyobb arányban építhetők be az étrendbe.

Mind az állati eredetű fehérjeforrások (pl. húsok, halak, tojás, sajtok, tejtermékek), mind a zsírok energiát adó tápanyagok, az egyéni igényeknek megfelelően fogyaszthatók. Habár az előírt szénhidrátkeretbe jórészt nem számoljuk bele azokat (kivéve: tej, aludttej, joghurt, kefír, író, illetve túró, cottage cheese kb. 100–150g felett), nagyobb mennyiségben mégis hatással vannak a vércukorszintre. Diabéteszeseknél az étkezések utáni első 3 órában mérséklik azok vércukoremelő hatását, de kb. 3–6 óra elteltével a vércukorszint emelkedését okozhatják.

Mivel minden cukorbeteg szervezet egyedi, a fenti szempontok és általános szabályok mentén összeállított étrenden a gyakorlati tapasztalatok alapján mindenképpen szükséges alakítani és bármilyen változás esetén (pl. életkor, napirend, fizikai aktivitás, társuló betegség stb.) újratervezni.

A testmozgás szerepe a cukorbetegségben

A nem gyógyszeres kezelés részeként alkalmazott megnövelt fizikai aktivitás, edzés szerepe ma már megkérdőjelezhetetlen az 1-es típusú cukorbetegség korszerű kezelésében.

A tervezett, strukturált, ismétlődő mozgások célja a fizikai erőnlét jellemzőinek fenntartása vagy fejlesztése (pl. aerob kapacitás, izomerő, izom-állóképesség, ízületi mozgékonyság, egyensúlyérzék, testösszetétel). 1-es típusú diabéteszben a fizikai aktivitásra adott vércukorszint több tényező függvénye. Általánosságban elmondható, hogy az aerob tartományban történő mozgások (pl. kocogás, úszás, biciklizés, aerobic, tánc) a keringésfokozás révén csökkentik, az anaerob vagy rezisztencia edzések (pl. súlyzós edzés, sprintszámok) pedig a nagyobb mennyiségben felszabaduló stresszhormonok miatt növelik a vércukorszintet. A vegyes edzésformák (pl. intervallum edzés), illetve egy adott edzésen belül az aerob és anaerob gyakorlatok kombinálása (pl. labdajátékok közben sprintek) jellemzően a vércukorszint stabilitását segítik elő.

Az egyes betegek számára a testmozgás idejére egyéni vércukorszint-kezelési tervet kell javasolni, amely kitér az inzulin adagjának szükség szerinti csökkentésére vagy növelésére, a szénhidrátbevitel mennyiségi és minőségi kérdéseire és a testmozgás ütemezésére.

A sportolás előtti, alatti, illetve a sportolást követő vércukorszint szabályozás lehetséges sémájáról a IV. fejezetben írunk bővebben.

Bár az 1-es típusú diabétesz nem gyógyítható, a rendszeres mozgás segít a szénhidrátanyagcsere beállításában, az inzulinérzékenység javítása révén a napi inzulinszükséglet csökkentésében, a vérnyomás szabályozásában, a vérzsírértékek szinten tartásában, a csonttömeg megőrzésében, a normál testsúly elérésében és/vagy megtartásában, az alvásminőség javításában, a mentális jóllét elérésében, a kognitív funkciók javításában, a pszichés megküzdésben, mindezeken keresztül pedig a betegség lehetséges (a nagyereket és kisereket egyaránt érintő) késői szövődményeinek megelőzésében.

Folytatás következik.

Megjelent a Magyar Edző 2022/1. különszámában.