Dömötör Balázs: “Egy edzőnek bátornak kell lennie a változtatáshoz”

Dömötör Balázs ugróedző két tanítványát is a 2023-es budapesti atlétikai világbajnokságra készíti fel, a Magyar Edzők Társaságával arról beszélgetett, hogyan került a szakmába, mit szeret benne a legjobban és miért lett az elmúlt években ilyen eredményes és reményteljes a hazai női ugró szakág.

Dömötör Balázs maga is távolugró volt, 2000-ben országos bajnokságot is nyert, de sokáig nem gondolt arra, hogy kipróbálja magát edzőként. Utólag visszagondolva a folyamat természetesnek tűnik, hiszen már egész korai éveitől fogva, az aktuális edzői valahogy mindig rá merték bízni a csoportot, ha éppen nem tudtak jelen lenni edzésen.

1989 és 1992 között Tatabányán Salamon Zoltán volt a nevelőedzője, akitől már folyamatosan kérdezgette, milyen eszköz milyen edzésre jó. Aztán 1992 és 1997 között Sigér Zoltánhoz került, akinek korábban olyan fedett pályás Európa-bajnok tanítványai voltak, mint Pálóczi Gyula vagy Bakosi Béla.

“Ő már rám bízta időnként a csoportját, de még akkor sem gondolkodtam az edzői pályában, a gimnázium után inkább a képzőművészet területén folytattam a tanulmányaimat – mesélte a ma 46 éves tréner. – Amikor 1997-ben Sigér Zoltán befejezte az edzősködést, én még folytatni akartam a sportolói pályafutásomat, így Újpestre kerültem egy másik nagyszerű edzőhöz, Kasperkiewicz Gáborhoz, akinél olimpikonokkal kerültem egy csoportba. Miután továbbálltunk a KSI-be, találta ki 2003-ban, hogy a versenyzés mellett kezdjek el gyerekekkel foglalkozni. Így kezdődött.”

Dömötör Balázs akkor 28 éves volt, és edzője tanácsára elvégezte a Testnevelési Főiskola kétéves középfokú képzését. Összesen tizenöt évig, 2003-tól 2018-ig végezte együtt az edzősködést és a versenyzést, és mivel a pályafutását sikerült kitolnia, a legidősebb távolugró lett itthon, akit a felnőtt mezőny jól ismert.

A gyerekekkel való közös munkája sikeres időszak volt, a 2000-es években a Központi Sportiskola folyamatosan zsebelte be az utánpótlássikereket itthon, így ő is a tanítványaival, aminek hatására a felnőttek is megkeresték. Például Zsivoczky Attila világbajnoki bronzérmes tízpróbázó, akinek édesapja és edzője, az olimpia bajnok kalapácsvető, Zsivótzky Gyula kérte fel, hogy legyen fia távolugróedzője. 2007-ben, Zsivótzky Gyula halála után átvette Attila edzéseinek irányítását, így bele kellett ásnia magát a tízpróba összes versenyszámába, neves tanítványa miatt pedig még több felnőtt versenyző fordult hozzá, többféle klubtól is.

Elmondása szerint viszont most éli a legboldogabb időszakát, mert kizárólag az ugró szakággal foglalkozhat, amit igazán szeret. Jelenleg két tanítványa van, a 23 éves Lesti Diana távolugró és a 20 éves Áts Viktória hármasugró, mindketten tagjai a Magyar Atlétikai Szövetség Kiemelt Atlétikai Programjának, amely a 2023-as budapesti világbajnokságra készülő sportolóinkat támogatja. Dömötör Balázs nem is tervezi, hogy a hazai vb-ig bővíti a csapatát.

“Több mint három évtizede vagyok benne az atlétikában, és anyagilag csak az elmúlt években kerültünk egyenesbe, így rám igazán nem lehet azt mondani, hogy a pénz miatt csinálnám – fogalmazott Dömötör, aki rávilágított az igazi okokra. – Sportolóként is irreálisan motivált voltam, és edzőként is ugyanaz maradtam. Amit a legjobban szeretek ebben a szakmában, hogy nagyon hasonlít a képzőművészethez, amivel egyébként a mai napig szintén foglalkozom.

Hozzád kerül egy gyerek, ami a két tevékenység összehasonlításában olyan, mint egy üres vásznon, nekem pedig megvan a célom, elkezdem építgetni, fejleszteni, ami egy évek alatt kibontakozó közös munka. Engem ez ösztönöz a legjobban.”

Napi huszonnégy órás edzőnek tartja magát, ami azt jelenti, hogy a napja nem ér véget az edzéssel, a munka mindent területe érdekli, amivel segíthet a tanítványainak, a táplálkozástól a gyógytornáig. A saját képzésére is nagy hangsúlyt fektet, az interneten rengeteg hazai és külföldi tanulmányt, beszámolót olvas, érdeklik az új módszerek, amit aztán időnként be is épít a saját rendszerébe.

“Ha valamit jónak tartok, akkor át kell értékelnem az addigiakat, és hajlandónak kell lennem változtatni – tette hozzá. – Például tizenöt évvel ezelőtt a sprintfutás technikája és vele együtt a dinamikája is megváltozott, az ún. pozitív futást Usain Bolték kezdték el alkalmazni, óriási sikerrel. Én több mint húsz évig egészen máshogy tanultam, majd tanítottam, de kipróbáltam magamon és meglepődtem, hogy ezzel a módszerrel negyven évesen is tudom hozni azt a szintet, amit annak idején, a fénykoromban tudtam. Ezért változtattam. Néha igenis le kell ülni és beszélni önmagaddal, mert amiben addig hittél, talán már másképp van, ami egyáltalán nem gond, csak bátornak kell lenned a változtatáshoz. Én pedig nem ragaszkodom a nagykönyvben megírtakhoz, és eddig ez szerencsére bejött.”

 

Lesti Diana 655 centis ugrása a Budapest Openen

 

Magyarországon az elmúlt időben nagyon megerősödött a hazai női ugró szakág, tanítványán, Lesti Dianán kívül Nguyen Anasztázia és Farkas Petra is remek nemzetközi szintű eredményeket ért el, ami akár csúcsra érhet a 2023-as hazai vb-n, mögöttük pedig már jönnek a tehetséges fiatalok. A helyzet a szakember szerint 2013 után lett ilyen kedvező, amikor a Magyar Atlétikai Szövetség ugró- és összetett szakági referensnek Petrovai Józsefet, az Egri Városi Sportiskola edzőjét nevezte ki.

“Onnantól kezdve az ő személyisége határozta meg az egészet, a tehetségesnek tartott ugrókkal nyakunkba vettük az országot, együtt jártunk összetartásokra és edzőtáborokba – tette hozzá Dömötör.

De a legnagyobb fegyverténynek azt tartom, hogy nem csak a sportolók, hanem az edzők között is jó hangulatot alakított ki. Szeretünk a munkatársakkal együtt lenni és szakmázni, ez a fajta eszmecsere az edzők között pedig különösen fontos.”

 

VINCZE SZABOLCS