Nem kerek évfordulóhoz érkezett dr. Ormai László, a magyar asztaliteniszsport egyik markáns egyénisége. A civilben közgazdász doktor ugyanis nemzeti ünnepünkön, március 15-én ünnepli 88. születésnapját.

– Mennyivel más ez a jubileum, mint a korábbiak – kérdeztem a gratulációt követően az ünnepelttől.

– Ki emlékszik már azokra – válaszolt. – Minden évfordulónak megvolt a maga kiemelt eseménye, a speciális hangulata. Most például annak örülök, hogy 2019-ben átvehettem a 65 éve befejezett egyetemi tanulmányaim jutalmát, a vasdiplomát, s a két térdműtétemből is jól jöttem ki. Így krónikus derékfájásommal együtt élve is megérhettem, hogy a 2009-ben egyszer már a „nevemre írt” Marczibányi téri sportcsarnok falára majd kétévnyi szünet után, tegnapelőtt ismét felkerült a nevem.

– Az ünnepség előtt hosszan beszélgetett a szövetség elnökével, Nátrán Rolanddal. Ez a diskurzus több volt egy udvarias szóváltásnál?

– Örömömre igen! Az elnök úr ugyanis ismételten megígérte, hogy nem hagyják elveszni azt a sikersorozatot és gazdag tradíciót, amit 1954 óta az általam életre hívott szakosztály, a Statisztika PSC az idők során elért. Negyven magyar csapatbajnoki cím mellett a mindenkori felnőtt együttesünk 25 alkalommal bizonyult Európa legjobbjának, ennyiszer lett első a Bajnokcsapatok Európa Kupájáért kiírt vetélkedések során.

– Tehát a pingpong marad a Marczibányi téren?

– Az ígéret szerint igen. Új jogi személyként új klub alakul, amely annak ellenére is viselni fogja a Statisztika nevét, hogy a hivatal egyetlen forinttal sem kívánja támogatni a sportágat. Így Statisztika Asztalitenisz Club név alatt játszanak majd a gyerekeink, ahol egyik korábbi, kedvenc és eredményes tanítványom, Oláh Zsuzsa lesz a szakmai igazgató és a szövetség a négy edző fizetését is magára vállalja. Zsuzsa 2-3 évig vezeti majd a klubot, de már most megvannak a megfelelően képzett és ambiciózus, fiatalabb edzőink, akik az évek során majd előbbre lépnek a hierarchiában.

– Ön több szervezetben is tiszteletbeli elnök. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Az asztaliteniszezőknél 2006-ban kaptam meg ezt a kitüntető tisztséget, ám kapcsolatunk erősen hullámzó volt az eltelt idő alatt. Például hét év után most először hívtak meg elnökségi ülésre, ahol elvileg állandó meghívottnak kellene lennem. Miközben bízom abban, hogy a következőkben közelebb kerülünk egymáshoz, azt is el kell mondanom, hogy a Magyar Edzők Társaságánál (MET) – ahol húsz évig lehettem elnök, öt éve pedig tiszteletben elnökként tartanak számon – folyamatosan jó a kapcsolatom az elnökséggel és elsősorban utódommal, Molnár Zoltán elnök úrral. Igénylik a tapasztalataimat, kikérik a tanácsaimat és merem állítani, hogy ezek nem pusztán udvarias gesztusok. Remélem, mindkét fórumon még sokáig hasznosítani tudom magamat!

(jochapress / Jocha Károly)