Edző abból lesz, aki szereti a sportágat – interjú Bíró Tamással
Bíró Tamással, Ceglédi VSE vezetőedzőjével beszélgettünk, aki többek között Ungvári Miklós és öccse Attila, valamint két óriási tehetség, a junior világ- és Európa-bajnok Özbas Szofi és a mindkét világversenyen bronzérmes Vég Zsombor edzéseit is irányítja.
Hány tanítványa van jelenleg?
A ceglédi klub cselgáncs szakosztályában mintegy százan sportolnak, ebből ötven-hatvan igazolt versenyzőnk van. De akiknek konkrétan én irányítom az edzését, az mintegy harminc fő, serdülőtől felfelé.
A leghíresebb tanítványai az Ungvári-testvérek, az olimpiai ezüstérmes Miklós már 39 éves. Ön szerint mennyi van még benne?
Ez egyrészt genetikai adottság, másrészt rengeteget számít az életmód és hogy az öccsével, Attilával mindketten korán kezdtek sportolni. Most leginkább a nagy és a fejlődő országoknak kedvez a versenyrendszer, az olyan kicsiknek, mint Magyarország, nem igazán. De akkoriban még más volt, mikor ők kezdték, nem volt például minden évben világbajnokság, kevesebb volt a verseny, így a cselgáncsozók sem égtek ki. Miki 39 éves, de tíz év múlva szerintem alig-alig találkozunk majd harminc év feletti versenyzővel. Ő 2018-ban még aranyérmes volt a budapesti Grand Prix-versenyen, ezzel ő a legidősebb nyertes a sorozat történetében. Szerintem még nekifut a jövő évi olimpiának, de az lesz talán az utolsó éve, bár ez akár még változhat amiatt, hogy megkaptuk a 2022-es világbajnokság rendezési jogát. Amit Miki csinál ebben a korban, az igazi kuriózum.
És Attila?
Ő még csak 31 éves, az ő esetében nem kérdés, hogy bírja-e a budapesti világbajnokságig, és megesküdni ugyan nem mernék rá, de szerintem a 2024-es párizsi olimpia is beleférhet neki. De az ő esetében a legfontosabb most a tokiói ötkarikás játékokra való kijutás, ugyanis eddig még nem szerepelt olimpián.
A fiatalok között pedig ott van a 18 éves Özbas Szofi és a vele egyidős Vég Zsombor. Mikor látta, hogy lesz belőlük valami?
Zsombi ifikorában nőtt és erősödött meg, ráadásul a mentalitása is megváltozott, ma már szinte magát fanatizálja. Szofi tehetsége mindig is elvitathatatlan volt, az édesapja Fatig Özbas olimpiai ötödik helyezett volt birkózásban, török színekben, és a lányának is hihetetlen fizikai adottságai vannak. Neki az edzésszám a gyengéje, mert nagyon komolyan veszi a tanulást, és ez már az a szint, amikor nagyon nehéz egyeztetni a kettőt. Ha például nappali tagozatra megy, nem tudom, hogyan fogja megoldani a későbbiekben mellette az élsportot. Még előttem van Szabó Brigitta példája, aki Szofihoz hasonlóan nyert junior világ- és Európa-bajnokságot is, de a sport szempontjából mégis elkallódott. A világ élvonala ma napi két edzéssel dolgozik, Szofi egyelőre eggyel.
Hogyan állnak az olimpiával?
Mindketten első éves juniorok, és mindketten nagy tehetségek, övék a jövő, csak rutint kell szerezniük. A fiúknál nagyobb a konkurencia, ráadásul Zsombinak volt egy porcműtéte is, Szofinak egy kicsivel talán könnyebb, a mezőnybe korán is be lehet érni, amire jó példa a nála csak egy évvel idősebb ukrán Darja Bilodid, aki 19 évesen már kétszeres vb-győztes. Szofinak egyáltalán nem lenne lehetetlen kijutnia a 2020-as olimpiára, ha nekifeküdne. Zsombi esetében ez jóval nehezebb, már csak a hazai riválisok miatt, ott van a súlycsoportban Cirjenics Miklós, akit azért nehéz megelőzni. De volt már rá példa, hogy fiataloknak sikerült, elég csak Kovács Antal példáját hoznom, aki húszévesen lett olimpiai bajnok Barcelonában. Mivel Magyarország olimpiaközpontú, biztos, hogy a kijutás óriási lépés lenne mindkettejük karrierjében, ráadásul ebben a korban még nincsen feszültség sem bennük, hiszen nincs mit veszíteniük.
Mióta dolgozik az előbb említett négy tanítványával?
Mikor 1990-ben elkezdtem dolgozni edzőként, Miki már ott volt az első edzésemen, erre a mai napig emlékszem, azaz lassan harminc éve együtt dolgozunk. Az öccsével, Attilával szintén a kezdetektől, az ő esetében ez 1998-at jelent, Zsombival nagyjából tíz éve, a szolnoki Szofi pedig három-négy éve edz nálunk.
Mennyit változott a sportág, mióta Ön benne van?
Az új szabályok miatt sokat, és el kell ismerni, a mostani vezetés kiszélesítette a sportágat, így egyre nagyobb a konkurencia, ami még látványosabbá és még népszerűbbé tette a cselgáncsot. Még akkor is így van ez, ha egyébként nem minden szabálymódosítást tartok jónak. Kicsit uniformizálták a sportágat, amivel nem értek egyet, mert más stílusok vannak a sportágon belül, és korábban az nyert, aki rá tudta kényszeríteni az akaratát és a stílusát az ellenfelére. Azt sem tartom jó iránynak, hogy levitték az időt és kevesebb intés is elég már a vereséghez, kivették a pontrendszerből a kokát és a júkót, ami egyrészt a nézőknek sem jó, másrészt nagyobb hatalmat adott a bírók kezébe. De még egyszer mondom, ez csak az én véleményem. És mellette ott van az egyre több pénzdíjas verseny, ami miatt egyre nagyobb a konkurencia.
Miben változtak az edzésmódszerek az elmúlt időszakban?
Úgy érzem, a sportág az erő felé ment el, egyre nagyobb a fizikai igénybevétel, ami azt jelenti, hogy edzés szintjén egyre több időt kell fordítani a fizikai felkészítésre. Mivel technikailag a japánokkal nem lehet felvenni a versenyt, szerintem fontos, hogy egy cselgáncsozónak valamelyik képessége kiemelkedő legyen, amire lehet építeni. Mikinek például nagyon jó az erő-állóképessége, a földharc-tudása és agresszivitása.
Önből egyébként hogyan lett edző?
Azt szoktam mondani, jó sportoló abból lesz, aki a legjobb a sportágában, jó edző pedig abból, aki szereti. Húszéves koromig én is megszállottan nagy versenyző akartam lenni, mint minden más edzőtársam. De Újpesten is volt öt-hat olyan cselgáncsozó, például Bujkó Tamás vagy Csák József, aki jobb volt nálam, és tisztán láttam, hogy nem fogom tudni őket megverni. Mikor hazajöttem Ceglédre, rögtön edző lettem, és elvégeztem mellette a tanári képzést is, a tanítványokkal pedig szerencsém is volt. Azóta sokat javult a helyzet Cegléden, 2017 óta van egy szép komplexumunk, eredményeink, van jó versenyzői és edzői garnitúra, velünk dolgozik például egy japán tréner, Ken Kaida is. Vannak anyagi problémáink, de bízunk benne, hogy kapunk támogatásokat, amelyek segítségével fejleszteni tudunk és a sportolóinknak jövőképet és perspektívát tudunk kínálni.
VINCZE SZABOLCS