Egy edző csak a verseny végén nyugszik meg – interjú Beé-Samu Andreával
A Buenos Airesi ifjúsági olimpián a magyar csapat legmagabiztosabb aranyérmét a tizenhat éves kajakos, Rendessy Eszter szerezte, aki fölényesen utasította maga mögé a komplett mezőnyt. Edzőjével, Beé-Samu Andreával beszélgettünk arról, milyen a fiatal versenyzővel együtt dolgozni, mit terveznek a következő szezonban, és felnőttként milyen távokon teljesíthet jobban tanítványa.
Milyen eredményt vártak Buenos Airesben?
Nagy reményekkel indultunk az ifjúsági olimpiára, miután júliusban Eszter már aranyérmet szerzett az korosztályos világbajnokságon, ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen még serdülőkorú. Ugyanakkor nem akartam a vállára terhet rakni, így nem hangoztattam, de amikor kint láttam, hogy mennyire kimagaslik a mezőnyből, már komolyabban is foglalkoztatott a győzelem gondolata. A kollégáim egyfolytában mondogatták, hogy nyugodjak meg, de az edző mindig csak a verseny végén nyugszik meg, amikor tanítványa célba ért.
Volt olyan ellenfél, akitől tartottak?
Az áprilisi kvalifikációs versenyen azért már láttuk, hogy az olimpián is Európa fogja vezetni a mezőnyt. Az ellenfelek közül viszont csak a szlovák Katarína Pecsukovát ismertük, aki végül második lett, és az olasz kislányt, Lucrezia Zironit. A többieket nem.
Lehet már látni, felnőttként milyen távokon lesz jó Eszter?
Ennyi idősen, mikor a fiatal versenyzők, akik azért félig még gyerekek, átlépnek az ifjúsági korosztályba, már körvonalazódik, hogy a hosszú- vagy a rövidtáv fekszik majd nekik jobban. Mivel Eszter nagyon robbanékony, ezért mi a rövidtáv, a kétszáz- és ötszáz méter felé szeretnénk elmozdulni, és egyelőre az utóbbit tartanánk szem előtt, mert korai még eldönteni, érdemes-e a legrövidebb távra specializálódnia.
Mennyi idő kell, hogy felnőttben is kiemelkedő eredményei legyenek?
Amíg átmenetileg több klasszis is hiányzott a mezőnyből, például Kozák Danuta vagy Csipes Tamara, az U23-as korosztály is szépen helytállt, és képesek voltak pótolni őket. Ez, a felnőtt előtt álló korosztály alkotja a második vonalat. Ugyanakkor láttunk példát kivételes esetekre is, például Janics Natasa, Kammerer Zoltán vagy Homonnai Luca, akik már nagyon fiatalon részt vehetek olyan rangos felnőtt világversenyen, mint az olimpia vagy a világbajnokság. Ehhez nemcsak nagyon tehetségesnek kell lenni, de legalább olyan keményen kell érte dolgozni, viszont ezzel a példával csak azt akarom mondani, hogy ez sem lehetetlen.
Akkor meg is kérdem, milyen Eszterrel dolgozni?
Nagyon jól, nincsenek köztünk súrlódások. Roppant céltudatos lány, ha a fejébe vesz valamit, nehéz tőle eltéríteni. A lendülete és a lelkesedése miatt olykor még vissza is kell fogni, mert akkor is dolgozni akar, ha éppen pihenőidőre lenne szüksége. Mivel maximalista, nagyon motiváló hatással van az egész csapatra, amely idővel átveszi az ő ritmusát, az edzőnek pedig sokkal jobb, hogy nem kell könyörögni vagy bosszankodni, mert senki sem akar kilógni a sorból.
Mi emeli Esztert az átlag fölé?
A fent említett tulajdonsága mellett ideális a testalkata, magas és hosszú kezei vannak, ami ebben a sportágban kifejezetten előnyös. Jól ki tudtuk használni, amikor hirtelen megnőtt, mert fontos, hogy a nyúláshoz hozzá is kell erősödni. Ezenkívül mentálisan is nagyon erős.
Mi a következő lépés? Hogyan tovább?
Úgy vagyok vele, hogy mindig a közvetlenül előttünk lévő célra koncentráljunk, mert szeretek a realitás talaján maradni. Tervezni ugyanakkor kell tovább is, a következő lépésnek azt gondolom, hogy a 2019-es szezont tisztességesen versenyezzük végig, tartsuk a magas szintet, hiszen most már számíthatunk arra, hogy mivel ő az ifjúsági olimpiai bajnoki, mindenki őt szeretné majd legyőzni. Szeretnénk az ifjúsági válogatottba is bekerülni, és ott lenni az ifi világbajnokságra utazó csapatban. De csak egyvalami biztos: addig még rengeteg dolgunk lesz.
VINCZE SZABOLCS