Nagy veszteség Vajna Rezső eltávozása
Amikor valaki eltávozik közülünk, szomorúságot és hiányérzetet is hagy maga mögött. Fokozottan igaz ez az állítás, amikor egy olyasvalaki hagyja itt szeretteit, barátait és jó ismerőseit, akit annak ellenére nagyon sokan ismertek, szerettek és tiszteltek, hogy az illető nem volt olimpiai- vagy világbajnok.
Vajna Rezső Péter ilyen ember volt, életét a sport iránti elkötelezettsége alapjaiban határozta meg. Kőbányán, 1939-ben született, majd László öccse és Ágnes húga követte őt. Már elemista korában naphosszat rúgta a labdát a kőbányai grundokon, édesapja tanácsára 14 évesen a közeli Ganz SK igazolt játékosa lett. Leginkább a jobbhátvéd posztján mozgott otthonosan. A Ganz klubja minőségi egyesületnek számított, számos szakosztályt működtetett.
A labdarúgással párhuzamosan a Vas utcai Széchenyi István Kereskedelmi és Közgazdasági Technikumban is helytállt. Az érettségit követően 1957-ben bevonultatták, Szentendrére került, így játékban maradt. A leszerelés után visszatért a Ganz-Mávag akkor NB II-es csapatához. A hatvanas évek elejétől sportállást kapott, így jobban koncentrálhatott kedvenc sportjára.
1966-tól az Egyiptomnak szállításra kerülő motorvonatok átadásán dolgozott három évig, mivel az államközi szerződésben az egyiptomiak kikötötték két labdarúgó munka melletti szereplését. Vajna Rezső mindkét fronton helytállt; mindjárt az első bajnokin gólt szerzett. Kairóban nem csak az arab, hanem a francia nyelvet is elsajátította a kiküldetés ideje alatt.
1969-ben tért haza, továbbra is a Ganz-Mávagban dolgozott, ahol a sportkörben megismerte későbbi feleségét, a kajakozó Juditot. 1970-ben összeházasodtak, 1971-ben megszületett az első gyermekük, Péter, majd 1976-ban Márton is megérkezett. A családfő közben a Művész SK-ban folytatta a labdarúgást.
A sport az 1972-es, müncheni olimpiával kapott fokozott jelenlétet az életében, amelynek eseményeit feleségével a helyszínen tekintették meg. A bajor fővárosban örülhettek klubtársa és barátnője, Pfeffer Anna kajak egyesben megszerzett bronzérmének is.
A közös nagy kalandot – dolgos éveket követően – egy sikeres pályázat jelentette, amelynek révén a családfő 1983-ban, Algériában vállalhatott munkát. Szabadidejében foci- és teniszpályát is kialakított Bouchegouf falu határában, majd az elkészült pályán a tenisz szerelmesévé lett. A fehér sportot 1986-ban volt hazatérését követően itthon is elkötelezetten folytatta: 2010-ig az Árpádföldi Tenisz Klubban, majd a legutolsó időkig Mátyásföldön játszott.
A döntő fordulat 1988-ban következett be Vajna Rezső életében, aki az újjáalakuló Magyar Olimpiai Bizottság álláshirdetésére jelentkezett. Az akkori főtitkár, Schmitt Pál a nyelveket beszélő, a sport iránt elkötelezett és igen megbízható embernek állást ajánlott. Vajna Rezsőnek sokoldalú feladatok jutottak a MOB számára biztosított új, Balogh Tihamér utcai székház felújításában, berendezésében, majd működtetésében. 1988-tól részt vett valamennyi nyári és téli olimpia technikai előkészítésében. Részt vállalt az 1992-es barcelonai nyári és albertville-i téli, az 1994-es lillehammeri téli, az 1996-os atlantai nyári, 2000-es sydney-i nyári, a 2004-es athéni nyári, a 2006-os torinói téli, a 2008-as pekingi nyári és a 2012-es londoni nyári olimpia lebonyolításában. Közben Schmitt Pál madridi nagykövetsége idején négy évig a spanyol fővárosban élt és dolgozott. 1998-ban visszatért a MOB-hoz, ahonnan 25 év után, 2013-ban vonult vissza végleg.
A tenisz egészen élete végéig elkísérte. 2018. október harmadikán utolsó páros meccse rosszullét miatt félbeszakadt. Másnap tüdőembóliával kórházba került, majd szervezetében visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. December 16-án hajnalban szenderült örök nyugalomra.
Példás életét befejezve Isten adjon neki örök nyugodalmat.
Temetése december 28-án 12.45 órakor lesz az Új Köztemetőben.