A kiemelt sportágak közé tartozó  evezés fölött egyelőre egy versenyző tartja az esernyőt: Pétervári Molnár Bendegúz. A Budapest Evezős Egylet (BEE) egypárevezősben küzdő versenyzője 2016 után 2021-ben is ott lesz az olimpián. Bendegúzzal kétnapos budapesti tartózkodása során sikerült hosszabban beszélgetni.

– Szeretném kérdezni, melyik versenyen ért el olyan sikert, amit már mérföldkőnek lehet nevezni a pályafutásában?

– 2009-ben volt egy nemzetköz  ifjúsági regatta a csehországi Brnoban, ahol Papp Gergellyel párban sikerült nyernünk. Ennek annál is inkább örültem, mert mindössze három évvel előbb ültem először hajóba és igazán csak 2008-ban vettem komolyabban az edzéseket.

– Az első vízreszálláskor 13 éves volt. Az előző években próbálkozott más sportágakkal is?

– Olyannyira így volt ez, hogy előbb úsztam, majd igazolt jégkorongozó lettem. A nyolcosztályos Veres Péter Gimnázium tanulójaként két év után hagytam fel az úszással, a hoki sokkal tovább megmaradt.

– Az első időktől édesapja, Molnár Zoltán az edzője. Hogy működik ez a kettős kapcsolat?

– Elégedett vagyok, mivel minden kérdést meg tudunk egymással beszélni vagy vitatni, de előbb-utóbb eljutunk a közös nevezőre. Az is szerencsés dolog, hogy ő a BBE-ben edzőként dolgozhat, így hivatalból foglalkozik velem. Ha jól mennek a dolgok, együtt örülünk, ha hullámvölgybe kerülök, együtt kell onnan kilábalnunk. Az eddigi pályafutásomból a 2011-es évre emlékszem különösen szívesen  vissza, mivel az Európa-bajnokságon harmadikok, a világbajnokságon pedig hatodikok lettünk.

– Teltek-múltak az évek, amíg egyszer azt vette észre, hogy egyedül maradt.

– 2015-ben az első számú partnerem, Papp Gergely súlyos sérülést szenvedett, ezt követően kényszerűségből váltottam egypárra. A következő évben a luzerni regattán az utolsó lehetőséget sikerölt megragadnom, onnan jutottam ki Rio de Janeiroba, ahol várakozás alatt szerepeltem.

– Azóta öt év telt el és ismét ott lehet az olimpián, a Tokióban rajtoló evezősök mezőnyében.

– 2017-ben nyertünk Juhász Adriánnal egy tengeri világbajnoki címet, 2018 nagyon vegyes év volt és a 2019-es is lehetett volna jobb. Ezért nekem kimondottan jól jött az olimpia 2021-re történt halasztása. Bár átestem a vírusfertőzésen, de összességében így is sokat léptem előre erőnlétben, technikában és motivációban egyaránt.

– Így érkezett el 2021, amikor Ön ismét kiharcolta az olimpiai kvótát Varesében.

– Előzőleg a hazai válogatókat kellett megnyernem, amelyek egyikére a törökországi edzőtáborban került sor. Az ott töltött heteket egyébként nagyon jól sikerült kihasználnom, így a sikeres kvótaszerzést követően optimista vagyok az olimpiai szereplésemet illetően.

– A hangulatát tovább javították az utóbbi hetek edzőtáborozásai is?

– Feltétlenül, hiszen horvát edzőpartnereim az evezősvilág legelső vonalát képviselik, közös gyakorlásaink különösen hasznosak. Ezért is csak két napra jöttünk Budapestre. Kedden felvettük az olimpiai formaruhát, szerdán pedig már  ismét a kitűnő edzéslehetőségeket biztosító, Split közelében lévő, 16 kilométer hosszú víztározóhoz igyekszünk. Tokióban egyébként csak akkor lennék elégedett a szereplésemmel, ha olimpiai pontot tudnék szerezni. Ehhez legalább a nyolcadik helyen kellene végeznem.

(jochapress / Jocha Károly)