A női kardvívás hazai történetében először kiharcolta az olimpiai részvételt a Márton Anna, Pusztai Liza, Katona Renáta, Battai Sugár Katinka összetételű együttes, amelynek edzőjével, Gárdos Gáborral beszélgettünk a válogatottról, a vezéregyéniségekről, a tétről és arról, mi várhat rájuk Tokióban és azután.

Mikor érezte először, hogy ez a női kardcsapat történelmet írhat és kijuthat az olimpiára?

Lassan tíz éve dolgozom a női kardválogatott edzőjeként, mindig bíztam az olimpiai kijutásban, és a 2016-os riói játékok után az olimpiai ciklus kicsit reményteljesebben kezdődött. Amikor Pusztai Liza először vívott a válogatottban, nagyon megörültem, mert láttam, hogy Márton Anna mellett lesz még valaki, aki tud találatot adni és húzóember lehet a csapatban. Ez így is lett, a kvalifikációs sorozatban szép sikereket értünk el, mert a feladathoz felnőttek a többiek is, és itt nemcsak a mostani négyesre gondolok, hanem az egész válogatott keretre. Az ő eredményeiknek köszönhető, hogy a magyar női kardvívás a nemzetközi élmezőnybe tartozik, amit jól mutat, hogy a budapesti világkupán heten jutottak fel a 64-es főtáblára.

A budapesti kvalifikációs világkupa versenyre úgy álltak ki, hogy csak a kvóta elfogadható?

Mielőtt a pandémia miatt abbamaradt volna a kvalifikációs sorozat, tavaly márciusban az athéni világkupa versenyen harmadikak lettünk úgy, hogy egy tus választott el minket az olimpiai kijutástól, 45:44-re kaptunk ki az oroszoktól. Az elmúlt egy év persze feszültségben telt, de nem ennek az egy versenynek, hanem a kvalifikációs sorozatban nyújtott remek teljesítményünknek köszönhetjük a kijutást. Persze a hazai világkupára nagyon készültünk, mindig a csapatversenyről beszéltünk, nem is az egyéniről.

Edzőként hogyan kezelte, hogy Budapesten hatalmas volt a tét?

Természetesen bennem is megvolt a feszültség belül, de kifelé igyekeztem nem mutatni. Mikor az olaszokkal csaptunk össze, én is figyeltem az ukránok eredményét a koreaiak ellen, sőt, szinte mindenki, és amikor az ázsiaiak már sokkal vezettek, akkor kicsit könnyebb, kevésbé feszült lett a helyzetünk. Egyébként érdekes volt, hogy ha Tunézia nem jutott volna a tizenhat közé, akkor Magyarország és Ukrajna egyaránt kijuthatott volna, szóval alakulhatott volna ez másképp is. Izgalmas volt, de főleg az ukránoknak kellett izgulniuk.

A nyomás mennyire befolyásolta a versenyzők teljesítményét?

Egyéniben szenzációs sikereket értek el a lányok, Márton Anna az első, Pusztai Liza a harmadik helyen végzett, Katona Renáta pedig a tizenhat közé jutott, ez nem várt eredmény volt annak tükrében, hogy Márton Anna decemberben térdszalag-sérülést szenvedett, Pusztai Liza pedig mononukleózissal küzdött, így indultunk neki ennek a világkupának. A csapatküzdelmekre Márton Anna próbálta átmenteni a ragyogó egyéni teljesítményét, Liza kicsit gyengébb volt, de ez szerencsére nem befolyásolta a kvalifikációt.

Miközben az olaszokkal vívtunk, mennyire volt nehéz a lányoktól azt kérni, hogy figyeljenek magukra, s ne az ukránok eredményét kövessék?

Míg volt esélyünk az olaszok ellen, és szoros asszókat vívtunk velük, addig nem is figyeltünk másra. Csak amikor kezdtek tőlünk elmenni, és egyre inkább megvolt az esélye, hogy kikaphatunk tőlük, a lányok akkor kezdték el figyelni az ukránokat, és láttuk, hogy nem állnak jól a dél-koreaiak ellen. A versenyen egyébként sikerült inkább magukra figyelniük, fontos volt, hogy a németeket megverjük, és arra nagyon összekapták magukat.

Van-e a csapatban vezéregyéniség, aki hatással van a többiekre?

Ebben a négyesben és a válogatott keretben is van ilyen versenyző. 2019 májusában borzalmas eredménnyel kezdtük az olimpiai kvalifikációs sorozatot, a tuniszi világkupán 13. lett a női kardcsapat. Ekkor én is azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább, és még az is felvetődött, hogy nem folytatom velük a munkát. Ekkor azonban a lányok nagyszerűen összezártak, egymás mellé álltunk, és azt mondtuk, rendben, ezt az eredményt tegyük félre, és innentől törekedjünk arra, hogy minden verseny a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. A csapat vezére főleg Márton Anna volt, amit neki is kellett felvállalnia, hiszen ő a legtapasztaltabb ebben a fiatal csapatban, de a keretben más felnőtt vívók is voltak, akik sokat segítettek. Történelmet írtunk, még sosem sikerült női kardcsapatnak kijutnia az olimpiára, és ez az egész válogatott sikere. Európában rajtunk kívül az oroszok és az olaszok mondhatják el magukról, hogy Tokióban ott lesz a férfi és a női kardválogatottjuk is, ez pedig óriási dolog. Most az volt az elsődleges cél, hogy kijussunk, de ennek a csapatnak komoly jövője van.

Ha a cél nem pusztán a kijutás volt, mire számíthatunk az olimpián?

Márton Anna ötödik, Pusztai Liza hetedik a világranglistán, és az, hogy két ilyen világklasszisunk van, bizakodásra ad okot. Az olimpián nyolc csapat indulhat, valószínűleg Dél-Koreával kell majd megvívnunk a négy közé jutásért, márpedig kétszer is megvertük őket a kvalifikáció során. Ez azt is jelenti, hogy van esélyünk a szép eredményre.

Ön szerint mi volt a siker kulcsa, és mi lehet a jövőben?

A csapat tagjai fiatalok, akik még csak a pályafutásuk első részén vannak túl, lehet és kell is tanulniuk és fejlődniük, hogy egyre jobbak legyenek. Egy húszas évei elején járó versenyző még nem kiforrott, ami lehetőséget is jelent, és ahogy nézem, a többi válogatottban sok harminc körüli, vagy idősebb vívónő szerepel.

VINCZE SZABOLCS,  foto: MTK.hu