INTERJÚ MÄRCZ TAMÁSSAL
Örüljünk, de járjunk a földön!
A magyar férfi vízilabda-válogatott tizenkilenc év után megnyerte a FINA Világkupát, miután a döntőben simán, 10–4-re legyőzte Ausztráliát. A szövetségi kapitánnyal, Märcz Tamással beszélgettünk a viadalról, az erősségeinkről és a kilátásokról.
Gratulálunk! Számított ilyen eredményre?
A csoportellenfeleinket ismertük, hiszen az ausztrál és a német válogatottal is előtte együtt készültünk, a japán csapatból pedig felkészültünk – válaszolta Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Ennek fényében úgy gondoltuk, jó játékkal és meccsről meccsre történő javuló teljesítménnyel a csoportelsőség elérhető. Ugyanakkor azt is láttam, hogy ott a horvát és a szerb válogatott, amely ugyan pár játékost otthon hagyott, de így is bombaerős és a torna két nagy esélyese volt.
A magyar válogatott sem volt teljes.
Az Európa-bajnoksághoz képest öt játékost cseréltem, hiányzott többek között két kulcsemberem, Nagy Viktor és Vámos Márton, de nem volt velünk az idei évet kihagyó Varga Dénes és Hárai Balázs sem, és visszavonult a válogatottól Hosnyánszky Norbert. Szóval nálunk is volt jelentős változás, talán több is, mint a szerb és a horvát csapatban.
Hogyan érezte, azért érdemben is fel tudjuk velük venni a harcot?
A szakma és a közvélemény nyilván szerb-horvát döntőt várt, mi úgy voltunk vele, egy érmes helyezés már szép eredmény, és ha az előbb említett két csapat közül meg tudjuk tréfálni valamelyiket, az már kiemelkedő teljesítmény.
Az Európa-bajnokság után bizonyítani akartak?
Nekem mindig magasak az elvárásaim, de valóban, az elrontott kontinensviadal után meg akartuk mutatni, hogy annál többre vagyunk képesek.
Melyik volt a legnehezebb összecsapás és miért?
A csoportmeccseken még lehet javítani, ha hibázunk, mi is botlottunk egyet az első meccsen a németek ellen, pedig ott is 7–4-re vezettünk, de nem tudtuk végig vinni a jó kezdésünket. Vízválasztó mindig a negyeddöntő, így nekünk az Egyesült Államok elleni mérkőzésünk volt nagyon fontos, ahol szerencsére nagyon jól játszottunk, de ha belegondolok, mégsem ezt a meccset mondanám a legnehezebbnek.
Hanem?
Az elődöntőben vívott szerbek ellenit, mégpedig azért, mert már régóta nem győztünk ellenük, és náluk egy nagyon jó generáció állt össze az utóbbi időben. Jelentősége volt a presztízs és a biztos éremszerzés szempontjából is. A döntő mindig külön műfaj, azt tanulni kell, úgy gondolom, hogy ebben az ausztrál csapathoz képest nekünk több tapasztalatunk volt. Szerettem volna, hogy szövetségi kapitányként vívott harmadik döntőmet sikerrel zárjuk.
A mutatott játékkal elégedett volt?
Három és fél hetet tudtunk jó minőségben, a tervek szerint készülni. Egy edző természetesen mindig talál előre lépési lehetőséget és ezzel én is így vagyok, szinte minden játékfázison lehet még javítani a jövőben. Lehet még javítani a fizikai állapotunkon, a jelenlegi technikai szinten, tökéletesíteni a védekezési formáinkat, a támadásoknál lehetünk higgadtabbak, de elégedetlen nem lehetek, szépen ívelt felfelé a játékunk. Az utolsó öt meccset megnyertük zsinórban.
Mi az erőssége ennek a csapatnak?
Elsősorban talán a védekezés, több formát is tudunk alkalmazni, amivel zavarba hozhatók voltak az ellenfelek. Ami most elég volt, a következő világversenyen már korántsem biztos, hogy elég lesz. Ami fontos volt, hogy nagyon profi mentalitással álltak hozzá a játékosok az edzésekhez, hittek a győzelemben és szépen lassan nagyon jó csapattá formálódtak. Nagy volt köztük az összhang. Az ellenfelek rengeteget javultak az utóbbi években, nagyon kiegyensúlyozott lett a vízilabda mezőnye sokkal nehezebb a dobogóra felállni, mint tizenöt, húsz évvel ezelőtt. A játék gyorsult, amit fejben is követni kell, az edzéseken is magasabb fokon kell égni, hogy a játékos később téthelyzetben is villámgyorsan tudjon reagálni.
Hogyan kezeljük ezt az aranyérmet?
Először is örüljünk neki! A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) idei legrangosabb versenye volt a Világkupa, hiszen innen lehetett a legtöbb kvalifikációt szerezni a jövőévi világbajnokságra. Aranyérmet régóta nem nyert a férfi vízilabdacsapat, Világkupát pedig tizenkilenc éve nem. Ez nem azt jelenti, hogy újra mi vagyunk a világ legjobb csapata, nem szabad, hogy becsapjon bennünket ez az eredmény.
Mire gondol?
A legmagasabb szintet egyre nehezebb tartani, egy adott világversenyen nyolc-tíz olyan csapat van, amelynek esélyei reálisak az éremszerzésre, ezek között mi vagyunk az egyik. A horvátok és a szerbek nagyon erősek, nekünk pedig továbbra is arra kell törekednünk, hogy velük konkuráljunk. Ehhez pedig minél több éles meccset kell játszanunk velük, és legfőképp tovább kell, hogy fejlődjünk a mostani szintről.
VINCZE SZABOLCS