Az utánpótlás kenu tréner 42 év után vonul vissza az edzőségtől. Az utóbbi hat évben a Lágymányosi Sparinál tevékenykedett, előtte a KSI és a Csepel kötelékében is dolgozott. Többek között a kétszeres világbajnok Balázs Péter, vagy a vb-bronzérmes Korisánszky Dávid nevelője is volt, az idén nyáron 69. születésnapját ünneplő szakember azonban szeretne mostantól a pihenésre és a családjára koncentrálni.

Több, mint négy évtizednyi munka után vonul vissza az edzőségtől. Miért döntött így?

Ha röviden kéne megfogalmaznom elfáradtam, és szeretnék most már a családommal több időt tölteni. Úgy érzem, hogy nagyon sokat adtam az életemből a kajak-kenunak, persze sokat is kaptam vissza. A sportágon belül járja az a mondás, hogy nem a távolság öli meg az embert, hanem az iram. Egy kicsit ilyen érzésem van most nekem is edzőként, nem a munka volt az, ami elfárasztott, hanem a folyamatosság.

„Ezt a hivatást csak szívvel, lélekkel lehet csinálni. Nekem a szívem még megvan, de a lelkem kicsit elfáradt.”

Hogyan került kapcsolatba a sportággal?

Fiatalon a Fradiban kézilabdáztam, ám egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom. Ezután kezdtem el kenuzni a Csepel SC-ben. 1979-ben az aktív sportolást abbahagytam, az életemet viszont nem tudtam elképzelni a kajak-kenu nélkül. Ezért választottam az edzői hivatást. Kezdetben társadalmi munkában tevékenykedtem Csepelen, később mellékállásban, majd 1984-től mostanáig főállású kenus edzőként dolgoztam.

Ha jól tudom Csepelen, majd 27 éven át a KSI-ben, 2016 óta pedig a Lágymányosi Spariban is szinte csak az utánpótlásban dolgozott. Mi fogta meg annyira a fiatalokban?

Csepelen még voltak felnőtt versenyzőim, de miután átkerültem a KSI-be már tényleg csak az utánpótlással foglalkoztam. Lett volna kedvem felnőttekkel is dolgozni, de így hozta a sors. Több generációt neveltem fel az alapok elsajátításától, az élsportolóvá válásig. Versenyzőim kimagasló eredményeket értek el korosztályukban. Sokan szereztek érmet magyar bajnokságokon, ifjúsági világbajnokságon, ORV-n. Évről-évre többen bekerültek a válogatott keretbe. Sportolóim sikerét látni mindig nagy öröm volt számomra, egyben ösztönzés a további munkámhoz.

Ezek alapján tanítványai is biztos jó emlékkel gondolnak vissza Önre…

Remélem! Mindig a sportolók érdekeit igyekeztem szem előtt tartani. Úgy gondoltam, hogy az ő pályafutásuk egyszeri és megismételhetetlen, egy edzőnek viszont több lehetősége van elölről kezdeni új gyerekekkel, új csoporttal.

Mindig fontos volt számomra a közösség formálása. Olyan légkör kialakítására törekedtem, amelyben jól érzik magukat, és amelybe szívesen járnak a gyerekek. Ennek érdekében az edzéseken felül is szerveztem programokat; vízi-, és kerékpár túrát, szalonnasütést, kirándulást, mozizást, télen sítábort és korcsolyázást. Többször elvittem versenyzőimet külföldi versenyekre, hogy tapasztalatot és élményeket szerezzenek. Úgy érzem, hogy ezek a közös programok is hozzájárultak az eredményekhez. Külön öröm látni azt, hogy a sportolói pályafutások alatt életre szóló barátságok szövődtek. Nagyon jó érzés az is, hogy számos volt versenyzőmmel a mai napig baráti viszonyban vagyok.

42 év alatt számtalan gyerekkel dolgozhatott együtt. Kik voltak a legkiemelkedőbb versenyzői?

Az első sikerek Prohászka Péter és Bencsik Attila nevéhez fűződtek, még a Csepel SC-ben. Aztán a KSI-ben Balázs Péter ifjúsági, majd kétszeres felnőtt világbajnok lett. Testvére Balázs Gábor felnőtt világbajnoki bronzérmes. Szintén a KSI színeiben Fábián Roland, Nagy Richárd, Jónás Zsolt, Korisánszky Dávid és Koletics Péter ért el kimagasló eredményeket – számos dobogós helyezést magyar bajnokságokon és az ORV-n. Korisánszky Dávid ifjúsági világbajnok, felnőtt világbajnoki bronzérmes. Koletics Pétert ötszáz egyesben ifjúsági magyar bajnok. Nagy öröm számomra, hogy Korisánszky Dáviddal az ötszáz párosban elért magyar bajnoki címükért ők emelhették magasba először a Kolonics kupát. A Lágymányosi Spariban Uhrin Dávidot, Ignácz Richárdot és Ludányi Mátyást emelném ki. Azt sajnálom csak, hogy ifjúsági korban sok tehetséges versenyző abbahagyja az aktív sportolói tevékenységet.

Nem fog hiányozni a közeg, a szakma, a gyerekek?

Sokat vívódtam, mielőtt meghoztam a döntést, hogy visszavonulok. Biztosan, nem lesz könnyű, és lehet, hogy sok minden hiányozni fog. Ha valami véget ér, az mindig egy kicsit szomorú, de úgy érzem, így is kerek egész az edzői pályafutásom. Ez egy teljes embert kívánó hivatás, az évek alatt rengeteg időt elvettem a családomtól, amit most szeretnék bepótolni. Egy kiskaput azért nyitva hagyok, ha a későbbiekben szükség lesz a segítségemre, nem fogok elzárkózni.

Mi az, amire legbüszkébb?

Talán arra, hogy a tanítványaim közül sokan nem csak jó sportolók lettek, de jó emberek is, akik az életben is megállják a helyüket. Úgy érzem én is hozzájárultam ehhez egy kicsit.

Forrás: Magyar Kajak-Kenu Szövetség