Magyarországon a statisztikák szerint több, min 500 ezer fogyatékossággal élő ember él. Ez a lakosság több, mint 5%-a. Van olyan vélemény is, hogy a fogyatékossággal élők száma ennél nagyobb, hiszen sokan nem is tudnak az állapotukról. Ezeknek az embereknek az életmódjáról, benne a sportolási lehetőségeikről, szokásaikról szólt a szerdai konferencia.

Orbán -Sebestyén Kata, a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség társelnöke több évtizede foglalkozik a fogyatékossággal élők sportolásával.  Előadásában ismertette azokat a sportolási lehetőségeket, amelyek ezeknek az embereknek a rendelkezésére állnak. Ez lehet rekreációs sport, szabadidősport, de versenysport is. A fogyatékosságnak többféle típusa van: lehet mozgásszervi, látás, hallás, értelmi, és a beszéd területén jelentkező fogyatékosság. A fogyatékosság lehet veleszületett, vagy az élet során szerzett. A fogyatékossággal élők versenysportjában különösen fontos az esélyegyenlőség. Ezért a versenyeken a fogyatékosság mértéke szerint kategorizálják a résztvevőket. A fogyatékosság jellege szerint hazai és nemzetközi szervezetek, szövetségek karolják fel a fogyatékkal élők versenysportját, szervezik számukra az eseményeket. A legrangosabb esemény a Paralimpia, amelyet a mindenkori olimpiai játékok színhelyén, az olimpiát követően rendeznek meg. A testnevelőtanár és edzőképzés képzési anyaga ma már felöleli a fogyatékossággal élő emberek sportjával kapcsolatos ismeretanyagot is.

Dr. Szilárd Zsuzsanna főiskolai tanár előadásában azt mutatta be, hogy a rendszeres mozgás, a sport milyen hatással van a csökkent teljesítménnyel élőkre. Veleszületett fogyatékosság esetében nagyon fontos, hogy minél korábban megkezdődjön a korrekció, amivel segíteni lehet a fogyatékosság felszámolását, enyhítését, illetve a fogyatékossággal való teljes életre nevelést. A mozgás szinte korlátlan lehetőséget nyújt ahhoz, hogy ezeknek az embereknek az életminősége javuljon, be tudjanak illeszkedni a társadalomba. A fogyatékossággal élők sportjában a reflektorfényben a versenysport áll. Ez olyan szempontból kedvező, hogy pozitív példát ad, de sokkal több energiát kellene fordítani a csökkent teljesítményűek szabadidősportjára. A figyelemfelhíváson túl nagyon fontos, hogy ezeknek az embereknek a sportolásához a társadalom megteremtse a megfelelő infrastrukturális és humán feltételeket.

A két előadás nagyon hasznos volt az épekkel foglalkozó edzők részére is.

/ Köpf Károly /