Születésnap ugyan minden évben van, ám a kerek évfordulóknak van valami különös varázsa. Ilyenkor igen gyakori a mérlegkészítés, az eddig történtek felelevenítése, elemzése, miként előre is másként tekint az ünnepelt, mint egy „sima” szülinap alkalmával.

Nincs ezzel másként Köpf Károly, a Magyar Edzők Társaságának főtitkára sem, aki egész életét a sport területén, különböző, felelős beosztásokban töltötte. Bár már volt egy-két baráti találkozója, de a július 29-én esedékes, 80. születésnapi programsorozat igazán az elmaradhatatlan, csütörtöki teniszpartival kezdődött. Fix partnerei közül Gyalog András és Rozgonyi György nyaralt, így három hölggyel felváltva játszotta a párosokat. Az eredmény másodlagos volt, utána viszont érdekes, igazi jubileumi beszélgetés kezdődött.

– Sefer Marika, Somoskői Zsuzsa és Berczi Ildikó lelkes és rutinos amatőrök, akik hetente 3-4 alkalommal is játszanak. A lényeg a játék, nekem csak csütörtökönként van erre időm.

– A sport iránti elkötelezettsége nyilván fiatal éveiben gyökerezik.

– Bár a foci volt az első nyíregyházi diákéveim során, de atletizáltam, háromtusáztam, kézilabdáztam is – többek között. Háromtusában például városi ifjúsági bajnoki címig vittem. Amikor azután 1962-ben felvettek a TF-re, végképp a foci lett a fő sportágam. Zalka András és Göltl Bél voltak az edzőim – egészen a negyvenes éveim végéig, a legkülönfélébb bajnoki meccseken kergettem a labdát.

– TF-s évfolyamtársai közül kik vitték legtöbbre a versenysportban?

– Rozgonyi Gyuri sokszoros válogatott jégkorongozó volt, Gagyi (Etédi) Endre bajnok és válogatott rúdugró, majd kiváló edző lett, Oros Ferenc és Skoumál András bajnok atléták és kiváló edzők. Talán előbb említhettem volna Ignácz Ilonkát, aki a mindmáig az egyetlen magyar világbajnok (1965) kézilabda válogatottban szerepelhetett, Garamvölgyi Mátyás pedig a röplabdázók között tüntette ki magát. Erős évfolyamunk volt.

– A sport mindmáig megmaradt, de hogyan került előtérbe az edzősködés?

– A TF után Dunaharasztin lettem általános iskolai tanár, de közben a KSI-ben fociedzőként dolgozhattam. 1969-ben kaptam lehetőséget arra, hogy meginduljak a sportvezetői vonalon.

– Ez hogyan történt?

– A KSI-ben előbb módszertani előadóvá, osztályvezetővé, végül igazgatóhelyettesé léptettek elő. 1977-ben a Vasas hívott a módszertani osztály vezetésére. Két év múlva pedig Hegedüs Csaba ajánlott a birkózók főtitkárának. 1982-ben hívott vissza a Vasas SC.

– Eddig úgy ment minden, akár a karikacsapás.

– Végül elnökhelyettes lettem Angyalföldön, 1990-ben ismét a főtitkári munka várt a birkózóknál, 1992-től öt évig viszont egészen új területre „tévedtem”: tankönyvek terjesztésével foglalkoztam. 1997-ben Lochmayer György ás Studniczky Ferenc hívott az OTSH-ba. Egy évnyi sportfőosztály vezetést követően szabadlistára került az egész főosztály. Aján Tamás és Schmitt Pál bizalmából a MOB sportigazgatója lehettem. Az újabb kormányváltás után – életem legrosszabb döntését hozva – 2003-ban elfogadtam a helyettes államtitkári megbízatást. Az újra pályáztatáskor inkább a MOB-ot választottam, megint a sportigazgató munkakörében dolgozhattam.

– 2006 őszén a vízilabdázók csábították…

– 2009-nyaráig Kemény Dénesékkel főtitkárként lehettem egy csapatban, majd első fokon nyugdíjba mentem. Ekkor kerültem képbe a Magyar Edzők Társaságánál, ahol az addigi főtitkár, a visszavonuló Tamás István munkakörét vettem át. Egy-két évben gondolkodtam, most a 13-14. évnél tartok. A belépésemkor a MET egy kis civil szervezetnek számított., ahol jelenleg is kolleganőmmel, Marián Ildikóval ketten vittük az ügyeket, rendkívül szűkös anyagi viszonyok közepette, a lelkes elnökünk, Ormai Laci bácsi vezetésével. Megesett, hogy otthonról kellett behoznom egy kis erősítést…Már az előző munkahelyeimen is elkötelezett propagálója voltam az edzők továbbképzésének. A legkülönfélébb helyeken kopogtattam kreditrendszeres elképzeléseimmel, de sehol nem fogadtak. A MET-be belépve, elkezdtem továbbképzéseket szervezni. Sikerült elérni, hogy a Gerevich-ösztöndíjban érdekelt edzőknek évente négyszer kötelező lett részt venniük ezeken a konferenciákon, amelyek erősítették a MET elfogadottságát, tekintélyét.

– Laci bácsi 2013-ban tiszteletbeli elnök lett, ekkor választották elnökké Molnár Zoltánt, a MOB korábbi főtitkárát.

– Következetes munkánk 2017-re hozott minőségi ugrást a MET életébe. Ekkor bízott meg bennünket Szabó Tünde államtitkár komoly állami feladatok elvégzésével, így a Kiemelt Edzői Program (KEP) gondozásával is. 2018-ra sikerült kiharcolni, hogy a programban érdekelt edzőknek kötelező legyen a továbbképzésben részt venniük. Jelenleg mintegy 800 edző részesül különböző, kiemelt állami juttatásban. Részükre kötelező a kreditrendszerű továbbképzés. További előrelépés, hogy már tíz szakszövetséggel van megállapodásunk, ahol elfogadják edzőiknek a mi kreditrendszerünkben elért pontszámaikat.

– A pandémia a MET háza-táját sem kerülte el.

– Áttértünk az online-rendszerre, ami nagy sikert hozott – egy-egy konferencián hatszáz hallgatója is volt az előadásainknak.

– A MET szakfolyóiratáról még nem esett szó.

– Ez a másik fő munkám, amit a „Magyar Edző” 2014-ig volt főszerkesztőjétől, a visszavonult Gallov Rezsőtől örököltem meg. 2015-től folyamatos az egyre változatosabb olvasnivalókat kínáló folyóirat évenkénti négyszeri megjelenése.

– A Mesteredző díjak odaítélését 2002-től a MET végzi.

– Deutsch Tamás, akkori sportminiszter és Ormai Laci bácsi megállapodása alapján került hozzánk ez a szakmai kuratórium által végzett, felelősségteljes döntnöki munka. Később megalakítottuk az Edzői Életmű Díjat, ami újabb lehetőséget kínál az évtizedeken keresztül kiemelkedő munkát végző szakemberek elismerésére. Az Ormai László-díjat az edző kapja, aki az adott évben kiugró eredményt ért el tanítványával. A „Hónap utánpótlás edzője” elismerésben pedig azok a szakemberek részesülnek a MET, az Utánpótlássport és a Porsche Hungária döntése alapján, akik a fiatalok nevelésében hosszú távon elért sikereikkel tüntetik ki magukat.

– Az ilyen kiemelt évfordulók idején elkerülhetetlen a kérdés: Meddig akar ezen a szinten dolgozni?

– Amikor a feleségem ezt kérdezi, mindig azt válaszolom: ameddig valami új téma az eszembe jut, addig csinálom. Ha majd nem jut eszembe semmi, akkor abba is fogom hagyni. Abban, hogy fizikailag és szellemileg egylőre bírom a tempót, a sportnak óriási szerepe van. A foci után belépett teniszt mindmáig gyakorlom, korában sokat kerékpároztam, a naponkénti tornáról nem mondok le. Ameddig szinten tudom tartani magamat, dolgozni is akarok.

Jocha Károly