Korényi Olga: Darnyi Tamás tehetségére nem volt nehéz felfigyelni

Az egykor élvonalbeli úszó, Korényi Olga mesteredző hátúszásban érte el legjobb eredményeit. Az 50 méteres távon felállított országos csúcsa például több mint harminc éven át állta az utódok rohamait. Nemzetközi szinten 1962-ben érte el a legjobb eredményét. Ekkor a 4×100 méteres vegyesváltóban, a lipcsei Európa-bajnokságon Killermann Klára, Egerváry Márta és Takács Katalin társaival a 4. helyen végeztek.

Korényi Olga edzőként még sikeresebbnek mondhatja magát, hiszen többek között a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás és az olimpiai aranyéremről mindössze 0,01 másodperccel lemaradó, így ötkarikás ezüstérmes Güttler Károly is nála kapta az alapokat a későbbi, sikeres folytatáshoz.

Az Újpesti Dózsa egykori versenyzője, majd edzője az utóbbi években a teljes visszavonulást választotta. A vele való beszélgetésért nem kevesebb, mint 520 kilométert kellett autóznom, míg végre a balatonfüredi uszoda egyik csendes oldalfolyosóján sikerült őt szóra bírnom.

– Tudja, ez a Covid járvány teljesen „betett” nekem

– kezdte az 1942-ben született Korényi Olga a mondókáját. Azóta a Balatonudvariban lévő házunkat végvárként használjuk, ahol a tokiói (1964) és a mexikóvárosi (1968) olimpiára egyaránt kijutott, egykori kerékpárversenyző férjemmel, Mészáros Andrással morzsoljuk a napjainkat. Egyetlen fiunk Budapesten éli az életét, egyelőre még nincsen családja.

– Mire emlékszik vissza úszó pályafutásáról?  

– Érdekes nevek kerülnek elő. Említhetném például a Gebhardt Gizit, aki a medencében kitűnő pillangózó volt, de leghangosabb sikereit olyan tengerúszó versenyeken érte el, mint amilyen például az akkoriban gazdag hagyományokkal rendelkezett Capri – Nápoly viadal volt. Hazai vizeken Budapesten, az északi összekötő vasúti híd lábától rajtoltunk és a Margit hídnál volt a cél. Gizi engem mindig jól elvert…A lipcsei Eb-n elért 4. hely a vegyesválóban sikernek számított, de az igazság az, hogy én nem tudtam igazán nagy eredményeket elérni. Miközben versenyeztem, igyekeztem felkészülni a civil életre. Levelező tagozaton 1968-ban sikeresen megszereztem a TF-en a testnevelő tanári diplomát.

– Azért ennyire ne siessünk. Ha valamit a kezdetről mesélne…

– Óbudai gyerek vagyok, a Zápor utcában nőttem fel. Négy lány együtt határoztuk el, hogy megyünk úszni. Hát hová? A Csasziba. A régi, csodaszép, ma már nem látható bejárati kapu azonnal megtette a hatását, oda szívesen jártam a későbbiekben is. A pénztárosnő a Rajki Béla bácsi húga, az Erzsi néni volt. Csak annyit mondtunk, hogy Pali bácsi és máris beengedtek. Az ötvenes medencében a Frankel Leó úti végénél kisvíz volt, majd a Duna felé haladva, mindig mélyebb lett. Így ment ez egész nyáron, ott úszkáltam a kismedencében és senki nem kérdezte, hogy ki vagyok, kihez tartozom. Ősszel egyedül maradtam, s egy alkalommal oda jött egy pipás ember és megkérdezte, kinél úszom? – Hát a Pali bácsinál – feleltem.  Azután tisztáztuk: nekem egész nyáron a pipás Pali bácsinál kellett volna jelentkeznem, aki Peterdi Pál volt. Majd megjegyezte, szép technikával úszom és maradhattam is nála. Onnan kezdve foglalkozott velem, elkezdett versenyeztetni, a társaság is jó volt, így végleg ottragadtam.

– Mi volt az, amivel a Pali bácsi leginkább hatott Önre?

– A jó humora kevés lett volna. Ő azonban már 1954-ben perfekt angol volt és a világhírű amerikai edző, James Counsilman könyve alapján oktatott. Meg is volt az eredménye, hiszen az úttörő bajnokságoktól felfelé, minden korosztályban képes voltam bajnoki címeket szerezni magamnak és klubomnak, a III. TTVE-nek.

– Hogyan és mikor váltott át az edzősködésre?

– 1968-ban egy kollégát bevonultattak, így léphettem előre az elárvult helyére. Óriási segítséget jelentett a Kerekes Pista bácsi aktivitása, aki folyamatosan járta a III. kerületi általános iskolákat és toborozta a kezdőket. Így került képbe Darnyi Tamás és a húga, a Tündike is. A Darnyi-gyerekek az apukájuk nélkül egyetlen lépést sem tettek. Apuka jelezte a Bakó Jenőnek, hogy ő inkább a szigetre szeretné járatni a gyerekeit. Bár az ő korosztályuknak megfelelő csoport akkor éppen nem volt nálam, de Bakó Jenő rábeszélt, hogy ezt a két Darnyi-gyereket mindenképpen fogadjam be. Évekkel idősebbekkel kerültek egy csoportba, akikkel akkoriban rendszeresen jártam Észak-Olaszországba edzőtáborozni. A Darnyi-papa minden nap megjelent, beállt a büfében az ablak mögé, és onnan figyelte, hogy mit csinálunk.

  – Mikor vette észre, hogy Darnyi Tamás nagyon tehetséges?

– Nem sokat kellett figyelmen, mert Tamás egyszerűen mindent nyert. Ott volt mellette még egy nagyon tehetséges lány, a Heinmann Kriszta, aki végig tartotta a tempót Tamással. Belőle is nagy klasszis lehetett volna, de igazából sosem tudtam meg: mi volt a legfőbb oka annak, hogy eltűnt az uszodából. Legjobb emlékezetem szerint 1980-ban a Széchy Tamás összegyűjtötte az országból az akkori legjobbakat, akiknek persze adódott némi csalódásuk is. Kiderült ugyanis, hogy a behívás nem azt jelentette, hogy a Széchy mindenkivel elkezdett foglalkozni. Ezért azután sokan visszamentek a korábbi edzőjükhöz, így a Darnyi és a Güttler is „hazatértek” hozzám még egy jó időre…Visszajött a Nagy Peti is, aki most igen elismert és eredményes edzőként dolgozik a BVSC-ben.

   – Milyen volt Darnyi Tamással a kapcsolata?

– Nagyon jó. Neki soha nem kellett beszélnie. Helyette szólt a Gyárfás, az apukája meg én. Ő alapvetően egy visszahúzódó gyerek volt. Ő volt az egyetlen, aki a nyári szünetben a fánál ült és előre tanult. Volt egy érdekes találkozásunk valamilyen évforduló ürügyén a BAH-csomópontnál lévő sörözőben. Ott szép sorjában mindegyiktől megkérdeztem: miért szeretett nálam úszni? Én igyekeztem azon, hogy a nyári szünet jól teljen számukra. Kivittem őket a nyitott ötvenes mögötti területre, a kertészethez és ott igyekeztem mindenféle játékokkal szórakoztatni őket. Különösen szívesen csinálták azt, amikor vegyes csapatok bizonyos szabályok betartásával kergették egymást. Ha egy lányt utolértek, attól a fiúk kaptak egy-egy puszit.

– Az évek gyorsan telnek. Hogy él ma az egykori hátúszó klasszis, a sikeres edző, Korényi Olga?

– Mondhatni, remeteéletet élünk a férjemmel. Volt egy macskánk, az eltűnt, erre megjelent nálunk egy másik „honfoglaló”, amelyikről hamar kiderült, hogy kiscicái lesznek. Meg is érkezett az öt kismacska, akik közül egyet elvitt a családorvosunk. Így most ezek az aranyos macskák jelentik a legfőbb társaságot számunkra. Azért vannak olyan korábbi tanítványaim is, akik ide, Balatonfüredre is eljönnek utánam és akkor eltöltünk együtt egy-egy kellemes napot. Persze hogy mindmáig foglalkoztat a magyar úszósport helyzete, jelene és jövője is. A Széchy utáni időszakban hatalmasat fejlődött a vidék, ahonnan rengeteg tehetséges úszó kerül a felszínre, amihez nyilván sok, ugyancsak tehetséges és szorgalmas edzőre is szükség van. Itt van ez a legújabb kiválóság, ez a tatabányai kislány, a Jäckl Vivien. Ki gondolta volna, hogy ekkorát fog robbantani. Ő akár a legnagyobb meglepetésekre is képes lehet…

(jochapress / Jocha Károly)