A 66. M4 Sport–Az Év Sportolója Gálán a magyar sportújságírók a futballista Szoboszlai Dominikot és a vitorlázó Érdi Máriát szavazták meg a 2023-as év legjobb sportolóinak, az elmúlt esztendő legjobb edzője a futballválogatottat irányító Marco Rossi lett, a Magyar Sportújságíró Szövetség életműdíját pedig a kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál, a Nemzet Sportolója vehette át, aki beszédében köszönetet mondott a MET elnökének, Molnár Zoltánnak is.

Ünnepélyes keretek között az Operaházban újra kiosztották a magyar sportélet legrangosabb éves díjait, a magyar sportújságírók megválasztották a 2023-as év legjobbjait a magyar sportéletben. A legjobb férfi sportoló a Liverpool futballistája, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, Szoboszlai Dominik lett, a legjobb női sportoló díját pedig a világbajnok vitorlázó Érdi Mária kapta.

Az év edzője díjat a futballválogatott szövetségi kapitánya, az olasz Marco Rossi vehette át, míg az év csapata az általa irányított nemzeti csapat lett, amely veretlenül jutott ki a 2024-es Európa-bajnokságra. Díjat vehetett át a férfi kardválogatott, a legjobb parasportolók, Kiss Péter Pál (kajak-kenu) és Ekler Luca (atlétika), az év fogyatékos csapata a szervátültetett asztalitenisz férfi páros (Bácsi Bernát, Szendi János) lett.

A gála végén a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) életműdíját Schmitt Pál, a Nemzet Sportolója, egykori köztársasági elnök, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi főtitkára, majd elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori alelnöke vehette át.

“Az olimpiai mozgalom jelszava: citius, altius, fortius, azaz gyorsabban, magasabbra, erősebben. Ezt én úgy fordítom le, hogy az életben a munkát, a tanulást, a szerelmet, vagyis mindent lehet egy kicsit jobban és kicsit szebben csinálni – fogalmazott beszédében Schmitt Pál. – Újabban sokszor mondjuk, hogy együtt, ezért szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem együtt tartott ezen a hosszú úton. A szüleimnek, akik egy pillanatig sem hagytak nyugodni, minden egyes nap kellett menni hittanórára, zongoraórára, nyelvtanórára, kitűnően tanulni, minden héten elolvasni egy könyvet, és közben jó kisfiúnak maradni. Hálás vagyok nekik, hogy ezen az úton elindítottak. Szeretném megköszönni csapattársaimnak. Egy kínai mondás szerint nem hal meg, akinek a nevét még kiejtik. Engedjék meg, hogy a sportpályafutásom során meghatározó személyek nevét kiejtsem: a mesterem, Szőcs Bertalan mellett Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Fenyvesi Csaba, és akik köztük vannak, B. Nagy Pál, Osztrics István és Erdős Sándor. Köszönöm mindenkinek, aki segített, mialatt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke voltam, huszonegy éven át. Nem volt könnyű, 1800 alkalommal repültem haza Spanyolországból, Brüsszelből és Bernből, különböző szolgálataimból.

Köszönöm mindazoknak, akik a Magyar Olimpiai Bizottságban segítették a munkámat, elsősorban Molnár Zoltán egykori főtitkárnak, aki ma a Magyar Edzők Társaságának az elnöke. És köszönöm a magyar sportújságíróknak, akik előtt mindig nyitva állt az ajtóm, mert fontosnak tartottam, hogy figyeljetek ránk. Nem rám, hanem a gyerekekre, a győztesekre és arra, hogy igenis kezet kell fogni vesztesként és győztesként is.

Kell a csapatszellem, és meg kell becsülni minden egyes csapattársat, aki bennünket segít. Ez volt az én ars poeticám. Köszönöm a családomnak, a feleségemnek és a gyermekeimnek, köszönöm a Jóistennek, aki végig fogta a kezem ezen a csodálatos úton, amit a sors kijelölt nekem. Ezen a girbe-gurba, de mégis, számomra gyönyörű csillagösvényen.”

/ Vincze Szabolcs /