Nagy Zoltán: Jogosan érezhetem, hogy ez nemcsak a jelen, hanem a jövő DK-csapata is

Nagy Zoltán, a magyar Davis Kupa-válogatott kapitánya a Magyar Edzők Társaságának beszélt a németek ellen elveszített Davis Kupa-párharcról, a magyar férfi tenisz jelenéről és jövőjéről, valamint saját szerepéről és feladatairól.

Az elmúlt években mintha felfelé ívelő pályán indult volna el a magyar férfi tenisz.

Jó ideig Fucsovics Márton volt az egyetlen bástyája a hazai férfi top tenisznek, majd Balázs Attilának sikerült a legjobb százhoz csatlakoznia, aki pár héttel ezelőtt visszavonult, ezúttal is gratulálok neki az eredményes pályafutásához. De valóban elmondható, hogy Marci mellé-mögé folyamatosan kezdett felzárkózni néhány fiatal játékos. Junior korosztályban egyébként mindig is jók voltunk, és mintegy öt évvel ezelőtt erős kis csapat jött össze, a játékosok együtt készültek, egymást segítve, húzva tették bele a munkát és fejlődtek, jöttek az eredmények is. Marozsán Fábián is köztük edződött a Nemzeti Edzésközpontban, és tavaly sikerült berobbannia a világ legjobb játékosai közé. Ennek a junior csapatnak ugyancsak oszlopos tagja volt Piros Zsombor, Valkusz Máté és Fajta Péter is, de voltak még ketten, akik velük edzettek, Makk Péter és Velcz Zsombor, akik Amerikában folytatták egyetemi tanulmányaikat, ezt az utat választották. De az utóbbi években megfigyelhető, hogy többen belevágtak a profi teniszbe az amerikai egyetem elvégzése után, és nem egynek sikerült is.

A németek ellen 3–2-es vereséget szenvedtünk a Davis Kupa-selejtezőn. Mi volt a realitás?

2022 és 2023 után már harmadik alkalommal kerültünk olyan helyzetbe, hogy feljuthatunk a világcsoportba, és aki ismeri a teniszt, pontosan tudja, hogy eddig is nehéz csapatokkal csaptunk össze, kicsit talán lehetett volna szerencsésebb a sorsolás. A németek ellen is kemény összecsapásra számítottunk, ismerve az ellenfél teniszezőinek ranglista-helyezését és játékerejét. A hét közepén kiderült, hogy Alexander Zverev nem lesz tagja a német válogatottnak, de így is a 23. helyen álló Jan-Lennard Struff és az 55. helyen álló Dominik Köpfer volt a két egyéni játékosuk, mellettük két top húszas párosjátékos alkotta a német válogatottat. Hozzájuk csatlakozott egy ötödik német teniszező, aki szintén benne van a legjobb százban. Ha a számokat nézzük, feléjük billent a méreg, de a Davis-kupa más, már tavaly is látszott Tatabányán és Keszthelyen, hogy mekkora az ereje a hazai pályának. Tudtam, hogy csak száz százalékos állapotban, tudásunk legjavát nyújtva van esélyünk a győzelemre. Abban bíztam, és az nyugtatott volna meg, ha az első nap után 2–0-s vezetéssel tudunk a másodikra fordulni. Korábban kétszer is 2–1-re vezettünk az ausztrálok és a franciák ellen, ami után kellettek a párosbravúrok is, mert a nagy tenisznemzeteknek mindig vannak magas szintű párosspecialistáik, amiben ráadásul a németek voltak a legerősebbek.

Mit érzett, mikor megtudta, hogy legerősebb játékosuk, a top tízes Alexander Zverev kihagyja a párbajt?

Elterveztük a hetünket, az volt acél, hogy a játékosok fizikailag és mentálisan száz százalékos állapotban legyenek péntekre. Szerdán tudtuk meg, hogy Zverev nem jön, és azt kértem mindenkitől, hogy a lehető legkisebb mértékben foglalkozzon ezzel, inkább a saját készülési ütemünket tartsuk szem előtt. Akkor nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget a hírnek, mert a felkészülésnek abban a szakaszában nem ezzel kellett foglalkozni, bár vitathatatlan, hogy gyengült a német válogatott.

A párbaj közben érezte, hogy sikerülhet?

A felkészülés során érezhető volt, hogy Fucsovics Márton nagyon jó állapotban van, sikeréhesen teniszezett, Marozsán Fábián viszont kisebb sérüléssel érkezett, és volt egy gyomorrontása is az előző héten, így az edzői stábjával egyeztetve dolgoztunk. Nem volt száz százalékos állapotban, de bízva abban, amilyen teljesítményre volt képes az elmúlt évben, és amilyen játékosok ellen, nehéz helyzeteket megoldva tudott győzni, látva a játéktudását, a fejlődését és az önbizalmát, bíztam benne, hogy egy jó meccs benne lehet. Ő kezdett, a játék és az eredmény egyre biztatóbb volt a második szettben, belülről úgy éreztem, hogy kifejezetten kiegyensúlyozottá vált a meccs, és sajnáltam, hogy a második játszma rövidítésben elment. Ez volt az érzésem a párosban is, ott is hasonló forgatókönyv szerint alakult a mérkőzés.

Hogyan látja a Davis Kupa-csapat jövőjét?

Marci a csapat rutinos tagja, ha úgy vesszük “nagy öregje”, de jó látni, hogy már nem egyedüli bástyaként áll. Mivel a többiek huszonnégy, huszonöt év körüliek, azt hiszem, jogosan érezhetem, hogy ez nemcsak a jelen, hanem a jövő DK-csapata is lehet. Ha a fejlődésük töretlen lesz, akkor nem lehet más cél, mint hogy kiharcoljuk a világcsoportba való feljutást, amit abszolút reálisnak tartok, ehhez legközelebb szeptemberben Kairóban, Egyiptom ellen kell megtennünk az első lépést. Nemcsak a játéktudás, hanem az egység is fontos, és jó lenne, ha a kiélezett meccseken mindenki teljesen egészséges és bevethető lenne, mert ha mindenki a tudása legjavát tudja nyújtani, sok csapat ellen van esélyünk.

Egy szövetségi kapitány mit tud hozzátenni? Mi a dolga és a szerepe?

Sokoldalú és összetett ez a szerep. Egy szövetségi kapitány a padról szinte korlátlanul tud segíteni, de ehhez fontos, hogy ismerje a játékosai habitusát, játékfelfogását, mert sokszor ezen a szinten is apró dolgok döntenek. Meg kell találnia azokat a lehetőségeket, taktikai elemeket, amivel hatékonyabb lehet a játék, és közben emocionálisan is fenn kell tartani a játékosok állapotát. Szerencsés vagyok, mert Marcinak három évig, Fábiánnak pedig egy rövid ideig voltam az edzője, Piros Zsombort elkísértem arra a junior Európa-bajnokságra, amelyet megnyert. Közben Valkusz Máté is a Nemzeti Edzésközpontban készült, jól ismerem őt is, ami nagyon fontos. Ismerem a játékosok képességeit, felfogását, tudom, mivel tudok segíteni, és fontos a kapcsolattartás az edzői stábjukkal. Mivel huszonöt, harminc versenyük van egy évben, megvan a napi rutinjuk, ebben teret adok nekik, mert az a cél, hogy az összetartás a legjobb formába hozza őket. Nagy segítségemre van a segédedző Palágyi Miklós, a kondiedző Vaskó Balázs és a fizioterapeuta Bartha Kincső, a Davis Kupa felkészülési hetében és az összecsapáson már sokadszor is ők segítették a munkámat. Sok játékos hazai bázisa a budapesti Nemzeti Edzésközpont, sokszor együtt készülnek, így szinte napi kapcsolatban állok velük.

/ Vincze Szabolcs /