Amilyen szerényen, visszahúzódva élt, úgy ment el napokkal előbb a másvilágra 85 éves korában Nánási András kajak-kenus edző.
Nánási Andrásra ma már csak a legidősebbek emlékezhetnek, hiszen eredményes, de igen rövid edzői pályafutást mondhatott magáénak. Pedig oktatói pályája több, mint ígéretesen indult . A hatvanas években a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHSZ) vízitelepén kezdett, de hamar felfigyeltek a jószemű edzőre, akit 1967-ben át is igazolt az MTK. Mondhatni, villámkarriert futott be, hiszen az akkori szövetségi kapitány, a nagy tekintélyű Granek István a válogatott keret mellé is meghívta az olimpiai felkészülés utolsó évében.
Nánási ott is helytállt, hiszen a mexikóvárosi (1968) olimpia kenu egyes bajnokával, Tatai Tiborral és az olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok Wichmann Tamással is foglalkozott. Munkáját Granek azzal ismerte el, hogy ki is vitte az ötkarikás játékokra, Mexikóba.
Tatai olimpiai győzelmét követően még két évig foglakozott az Előre kiválóságával, s ez idő alatt Tatai 1969-ben világbajnok, 1970-ben pedig Európa-bajnok lett. Nánási András egyébként 1967 és 1972 között az MTK vezetőedzői teendőit is ellátta. Komoly része van abban, hogy Árva Gábor 1975-ben, Belgrádban, kenu párosban világelső lehetett.
Nánási úgy érezte, nem becsülik meg eléggé a munkáját, ezért igen fiatalon, 1972-ben végleg eltűnt a sportágból. Az idei év elején még jó állapotban ott volt az Uránia moziban, ahol Wichmann Tamás elköszönt mindenkitől, aki ismerte, tisztelte és szerette őt. Tamás néhány héttel később végleg elköltözött, most pedig egykori mestere is követte őt. A mellőzöttség érzésével, de csendben ment el.
A hátramaradottak is méltósággal emlékezzenek Nánási Andrásra, akit augusztus 25-én 10.30-kor, a Megyeri úti temetőben kísérnek utolsó útjára.
(jochapress)