A Szarvasi Kajak-Kenu Klubban edzősködő, és a Párizs24 szövetségi programot összefogó Nyerges Attilával beszélgettünk, aki jelenleg többek között az ifjúsági világbajnok Kós Benedek edzője, valamint a világ és Európa-bajnok Bodonyi Dóra nevelőedzője volt.

Hogyan került erre a pályára?

Nyolcévesen kezdtem kajakozni, és nagyjából huszonnégy éves koromig versenyeztem. A nyolcvanas évek első felében az akkori edzőm, Sándor Tamás átadta a csoportját, és néhány évig egyszerre voltam versenyző és edző. Ez a munka egyébként nem volt számomra teljesen ismeretlen, amikor elkezdtem, mert már segédedző voltam, ugyanis akkoriban Szarvason indult egy segédedzői képzés, amit én is elvégeztem. Egyébként azóta sem indult hasonló tanfolyam nálunk, én például tíz éve a békéscsabai edzőképzésben veszek részt oktatóként.

Leginkább utánpótlásedzőként dolgozott?

Ezerkilencszáz-kilencvenben kezdtem el a Testnevelési Főiskolán az edzői szakképzést, majd elvégeztem a gyógylovagoltatói és díjugratói képzéseket is. Négy év múlva végeztem, és az általános iskolai tanítás mellett már edzősködtem. Úgy érzem, vidéken, így nálunk, Szarvason is, nem könnyű megtalálni a fiatalokat. Egy edző csapata időről időre lemorzsolódik, mert a továbbtanulás elszívja a gyerekeket, gyakran el is hagyják a várost, amikor gimnáziumba mennek, így az embernek folyamatosan vissza kell nyúlnia a tízéves korosztályhoz, akiket négy évig megint tud építeni, nagyon ritkán tovább is. És időnként egy edzőnek is újítania kell.

Mire gondol?

Engem is megváltoztatott, mikor azzal a csoporttal dolgoztam, amelyben Dombvári Bence és Bodonyi Dóra is benne volt. Az egy nagyobb, nagyjából harmincfős csoport volt, amely igényelte a több és minőségi munkát. Edzőként velük teljesedtem ki én is. Aztán még jobban bekerültem a sportág hazai vérkeringésébe, mikor felkészítőként helyet kaptam a szövetség Párizs24 programjában, amelyben össze kell terelnem azokat az U23-as versenyzőket, akik odaérhetnek a következő olimpiára. Többek között újra együtt dolgozom Bencével is.

Milyen a kapcsolata a volt tanítványaival?

Úgy érzem, nagyon jó a viszonyom velük. Bencével sosem volt kirívó problémám, apró dolgok voltak csak köztünk, konkrét esetre nem is emlékszem. Dóra esetében kicsit más a helyzet, mert nagyon megviselt, amikor elhagyta a klubot. Évekig hideg volt a kapcsolatunk, mert bennem volt a szálka, de a római világbajnokságot követő országos bajnokság után leültünk és megbeszéltük a dolgainkat, feloldódott minden, azóta nincsen probléma közöttünk.

Edzőként mi volt az, amit mindig szem előtt tartott?

Szerintem egy edző akkor tud kiteljesedni, ha van egy jó csoportja, akik őt is kényszerítik arra, hogy magasabb szintre jusson. Ez a hatás kölcsönös. Eleinte elsajátítottam az alapokat, de Bencéék csoportjánál már bele mellett nyúlnom az edzésprogramba, és folyamatosan újítanom kellett. A versenyzővel való szoros kapcsolat, az odafigyelés a kulcs, mert fontos, hogy ő is lássa a változást.

Sokat változtak a fiatalok?

Úgy látom, hogy alapvetően igen, de ez szerintem csak tizennégy, tizenhat éves korig érvényes. Utána már egyre jobban ébredezik bennük a versenyszellem, és egyre jobb eredményeket akarnak elérni. Ebben a korban nem változott a hozzáállásuk, csak a körülmények.

A sportág utánpótlása rendben van?

Kevesebben maradnak, mert tapasztalatom szerint általános iskolás korban sokszor inkább a könnyebb sportágak felé mozdulnak el, azokat választják. A szülők hozzáállása is megváltozott, ma már ők viszik-hordják a gyerekeket mindenhova, amit valahol meg is tudok érteni, mert más lett a világ. Harminc éve még felpattantak a gyerekek a biciklire, de ma már mindenhova oda kell érni, és a közlekedés is megváltozott.

A kajak-kenu mégis szünet nélkül termeli a világklasszisokat. Ennek mi az oka?

Az edzők szerepe meghatározó, a mi sportágunkban pedig valóban rendre gondoskodnak a megfelelő utánpótlásról, de elpocsékolni való generációi nincs is. Edzeni és felépíteni valakit ugyanis legalább tízéves folyamat, vagyis jól kell sáfárkodni azzal, amink van. Mi is igyekszünk ott lenni a nemzetközi utánpótlás versenyeken.  A csoportom tíz-tizenkét fős, ennek nagyjából fele nemzetközi szinten is hoz eredményeket, ott van például Kis Benedek, Opavszky Márk, és a fiam, Nyerges Áron, akik a felnőtt korosztály küszöbén állnak. De igyekszem folytatni velük a munkát, mert Dombvári Bencéék távozása után elhatároztam, hogy a jövőben mindent el fogok követni, hogy a versenyzőimet a felnőtt korosztályi vigyem.

VINCZE SZABOLCS