Az olaszországi Bariban rendezett Európa-bajnokságon harmadikként végző tinédzser, Józsa Levente húsz év óta az első magyar Eb-érmet szerezte. Az alkalomból Galambos Bencével, a magyar válogatott edzőjével beszélgettünk.

Meglepetés volt Önöknek Józsa Levente felnőtt Európa-bajnoki bronzérme?

A korából adódóan az lehetett, csak két héttel a verseny előtt töltötte be a tizenhetet. De volt ennek a jó szereplésnek előzménye is, a néhány héttel korábbi, castellóni junior Európa-bajnokság ugyanis nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, Levi ötödik lett, pedig nem titkolt célunk volt az aranyérem megszerzése. Mentálisan tehát volt mit helyretenni. A felnőtt Eb-sorsolás után láttuk, hogy nem egyszerű, de bizakodtunk, mert úgy gondoltuk, ha le tudja győzni a második körben a friss világbajnoki bronzérmes német Iordanis Konstantinidist, szinte már a négyben is van, és ezt az eredményt aláírtuk volna első felnőtt kontinensviadalán. A mi águnkon volt még a hazai közönség előtt szereplő Simone Crescenzi is, úgy számoltunk, taktikus bunyókra lesz szükség.

Levente melyik meccse volt a legjobb és miért?

Egyértelműen a második az előbb említett német ellen, aki talán csak egy percig vezetett, utána Levi vette át a meccs irányítását és végig kézben tartotta azt. Edzőként egy percig sem éreztem azt, hogy az ellenfele fordítani tudna, Levi remekül felépített minden küzdelmet, taktikailag nagyon jól és éretten harcolt, pontosan végrehajtotta, amit kértem tőle, hiba nélkül csinálta végig.

Még csak 17 éves. Mi az erőssége, ami segít neki helytállni a felnőttek között?

Elsősorban a genetika, mert nagyon jó adottságai vannak, a hosszú lábaival igazi taekwondós alkat, ha mondhatok ilyet. Mellette az is számít, hogy bal lábas, azaz felállásnál az van elöl, mint az ügyesebbik láb, és mivel ebben a sportágban a versenyzők hetven százaléka jobblábas, a fordított állásban mindig benne van a meglepetés ereje. Ráadásul ő a hátsó lábát is remekül használja, a technikai tudása átlag feletti a korához képest. Mentálisan is jó alany, hiszen gyerekkora óta benne van a győzni akarás, de nem egy izgulós típus, nyugodtan tud küzdeni, ami rengeteg segít, főleg ebben a korban.

A válogatott keret nagyon fiatal. Ennek mi az oka és mennyire nehéz nemzetközi szinten helytállni?

Én 2016-ban, a riói olimpia után vettem át a csapatot. Korábban mindig volt a felnőtt válogatottban egy-egy rutinos versenyző, akinek nemzetközi eredményei is voltak. Nálunk ilyen volt Kotsis Edina, aki azonban 2018-ban visszavonult, így egy fiatal csapattal kellett tovább dolgoznunk, amelynek tagjai nagyon tehetségesek voltak, óriási potenciál volt és van bennük, számos kiemelkedő eredményt értek el az utánpótlásban, de csapatépítéshez mindig idő kell, pláne ha fiatal az alapanyag. Ez egy folyamat, amelyben vannak jó és rosszabb periódusok, de tudtuk, hogy ők garantálhatják a magyar taekwondo jövőbeli sikereit.

A nemzeti csapatnál hány versenyzővel foglalkozik?

A válogatott keretet kettéválasztottam, az A-keretben kaptak helyet azok a kiemelt versenyzők, akiknek már van magasan jegyzett nemzetközi eredményük – Európa-bajnoki érem, világranglista elsőség stb. Nekik akadémiai rendszerben oktatjuk a taekwondót, rengeteget számít, hogy együtt tudnak készülni, azaz heti háromszor-négyszer együtt dolgozhatnak, világversenyek előtt pedig minden nap. Mellette ott van a B-keret, amely azokat a versenyzőket fogja össze, akiknek már vannak szép hazai és kisebb nemzetközi eredményei, ezért látjuk bennük a lehetőséget, de még fejlődniük kell. Az A- és B-keret együtt tizennyolc-húsz főből áll, válogatott edzőként az ő edzésüket irányítom.

Van plusz feladata?

A versenyeken én intézek mindent, csapatvezetőként is én vagyok velük, és időnként a pálya mellett a csapatorvosi teendőket is el kell látnom, ha ő nem tud velünk utazni. Viszont az adminisztratív dolgokat szerencsére a szövetség főtitkára végzi, így nekem nem kell ezzel foglalkoznom.

Ön hogyan lett válogatott edző? Milyen volt az idáig vezető út?

Sportolóként végigjártam a korosztályos válogatottakat, 2011-ben vonultam vissza a kiújuló sérüléseim miatt, de versenyzőként nem voltak olyan kimagasló nemzetközi eredményeim. Abban az évben egy soroksári klubban kezdtem el edzőként dolgozni egy gyerekcsoporttal, mindössze 21 évesen. Szerettem, jól is ment, három évre rá csapatszinten első helyet szereztünk az országos bajnokságon, ahol összevonják a gyerek, a junior és a felnőtt eredményeket. Ezután, 2014-ben kaptam lehetőséget arra, hogy a válogatott mellett dolgozzam segédedzőként Tóth Balázs szövetségi keretedző mellett. Ő azonban 2016-ben lemondott, így 24 évesen engem neveztek ki a helyére, miután több helyről is jók voltak a velem kapcsolatos visszajelzések, többek között a versenyzők részéről. Jelenlegi szerződésem a jövő évi tokiói olimpiáig szól. Egyébként Levi bronzérmével edzőként most már a kadét, a junior, az U21 és a felnőtt mezőnyben is van Eb-érmes versenyzőm.

Hogyan állunk a tokiói olimpiai kijutással?

Annyit elöljáróban tudni kell, hogy az olimpián megfelezik a súlycsoportokat, azaz míg a világ- és Európa-bajnokságokon nyolc-nyolc, addig az olimpián csak négy súlycsoport van. A jövő évi nyári ötkarikás játékokra háromféleképpen lehet kijutni, egyrészt az olimpiai ranglistáról az első hat helyezett kvalifikál, másrészt a Grand Slam-rendszer győztese is ott lesz, harmadrészt pedig a kontinentális kvalifikációs tornáról. Az európai jövő év április végén lesz Milánóban, amelyen minden, még nem kvalifikált nemzetnek két férfi és két női versenyzőt lehet indítani. A magyar csapat tagjai Patakfalvy Luca, Füredi Rebeka, Józsa Levente és az Amerikában, Los Angelesben élő és készülő Salim Sharif lesznek. De ennek a fiatal csapatnak inkább a 2024-es olimpiai lehet fókuszban, bár szerencsével már most sem lehetetlen számukra a kijutás.

Megnyugtató a magyar taekwondo helyzete?

Nem vagyunk egyszerű helyzetben, mert kis költségvetéssel tudunk dolgozni. A nagy klubok ugyan tudják állni a költségeket, de sokszor a sportolóknak is jelentős az anyagi hozzájárulása, van, aki magának áll mindent, ami nem könnyíti meg a helyzetünket. A versenyzői létszám Magyarországon mintegy százötven-száznyolcvan fő, de ebben valamennyi korosztály benne van. Csak összehasonlításképpen, Törökországban például csak a kadétversenyzők létszáma ennyi. Levi példája viszont bizonyítja, hogy egy kis országból is lehet eredményt elérni, senki előtt sincs lehetetlen küldetés. Legutóbb húsz éve, a 2000-as Sydneyi olimpián volt kint magyar taekwondós, Salim József és a sportág hazai megítélésének, valamint a finanszírozásnak nagyon jót tenne egy olimpiai kvóta, hogy elinduljon előre.

VINCZE SZABOLCS