Olimpikonok, aki életük álmát adták a magyar szabadságért
Zenés sporttörténeti programsorozatot rendeznek “Dank! Merci! Gracias!” címmel vasárnap és jövő szerda között Budapesten az 1956-os olimpiát Magyarországért bojkottáló sportolók tiszteletére.
A szervezők szerdai közleménye emlékeztet rá, hogy három európai ország – Hollandia, Spanyolország és Svájc – tagadta meg a részvételt a melbourne-i ötkarikás játékokon a magyarországi forradalom vérbefojtása és a szovjet megszállás elleni tiltakozásul. Ahogyan fogalmaznak: “az életük álmát adták oda egy számukra talán ismeretlen ország szabadságáért”.
A Civil Európai Zenei és Sportdiplomáciai Magyar Intézet, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportújságírók Szövetsége szervezésében megvalósuló eseménynek 11 holland, egy spanyol és egy svájci vendége lesz az egykori sportolók közül. Ők jövő hétfőn egy 1956-os és olimpiai tematikájú városnézésen vesznek részt, majd fogadja őket a parlamentben Kövér László házelnök, a programsorozat fővédnöke. Este a Várkert Bazárba, kedden pedig a Terror Háza Múzeumba látogatnak.
Jövő kedden és szerdán konferenciát tartanak “Diplomácia sportban és zenében” címmel az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen, azzal a céllal, hogy tudományos igénnyel bemutassák a bojkott hátterét. Az eseményen köszöntőt mond Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, és megszólalnak az érintett sportolók is. A konferencia második napján egy újonnan meghonosodó tudományterület, a zenei diplomácia eszmecseréjére kerül sor.
A közlemény szerint a programsorozat legfontosabb része a kedden – a melbourne-i megnyitó hatvanadik évfordulóján – 19 órakor kezdődő gála lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol magyar olimpikonok köszöntik a vendégeket, majd felhúzzák a három ország zászlaját és elhangzik a himnuszuk is.
Eef Kamerbeek, holland tízpróbázó
Saját bevallása szerint Melbourne-re készülve tonnányi izzadságot hagyott maga mögött, sokszor addig edzett, míg a lába össze nem csuklott. Heti 48 órát dolgozott a Philips cég alkalmazottjaként, szabadidejében balett órákon vett részt, hogy a gátfutásnál fontos hajlékonyságát fejlessze, bokszolni járt, hogy karját erősítse a dobó számokhoz. Nem nyugodott bele a NOC döntésébe. „Miközben a levegőbe emelkedett a repülőgépem, az ablakból észrevettem az Olimpiai Stadiont, amelyben éppen kezdetét vette az ünnepség. A melbourne-i frusztrációt soha nem tudtam feldolgozni.”
Hermann Gericke, svájci úszó
Míg más országok úszói Melbourne-ben mérték össze erejüket, Gericke aktívan részt vett a Nemzetközi Vöröskereszt magyarokat segítő munkájában. 1956 novemberében külön megbízást kapott (ORDRE DE MISSION), amelynek teljesítése során két vöröskeresztes teherhajóval nagy mennyiségű burgonyát hajóztatott le a Dunán Budapestre, így segítve a magyarokon. Az olimpiát követően több társával együtt megalakította a „Melbourne club”-ot, az ausztrál olimpiáról lemaradó svájci sportolók klubját. Gericke a társaság elnökeként minden évben találkozókat szervezett az olimpikonoknak.
Wim Mosterd, holland vízilabdázó
Nyílt medencében készült a vízilabda csapat az olimpiára, a novemberi hidegben bérelt gőzmozdonnyal melegítették a vizet. Wim Mosterd hetente kétszer tábori ágyon aludt az uszodában. Hivatalos értesítést nem kaptak a bojkottról. „A fejünk fölött határoztak rólunk.” Egyetértett a szándékkal, de nem értette, miért csak a hollandok, svájciak és spanyolok maradnak távol. „Annyit hallottuk 1956 őszén a magyar Himnuszt, hogy egy életre a fülemben ragadt. Néhány évvel később találkoztam magyar vízilabdázóval, aki megkérdezte, kik voltak ott a holland válogatottból Melbourne-ben…” Pályafutása során sokszor járt Egerben, előszobájának falán a magyar Parlament képe függ.
(jochapress.hu)