Az Utanpotlassport.hu-val együttműködésben január elején indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten Rátgéber László kosárlabda-mesteredző, a sportág legendás alakja – az egyebek mellett Euroliga-győztes és kilencszeres magyar bajnok tréner – osztja meg gondolatait arról, hogy megfelelő kommunikációval hogyan hidalhatók át az edzők és a tanítványok közötti generációs különbségek.
Forrás: Nemzeti Kosárlabda Akadémia
Szögezzük le, hogy az edzői munka legalább ötven százaléka a kommunikációról szól. Az edzőnek ugyanazt el kell mondania a játékosnak, a szülőnek, az újságírónak, a menedzsernek, a szurkolónak, a szponzornak, a játékvezetőnek – de mindenkinek másképpen! Éppen ezért a kommunikáció legfontosabb része az alkalmazkodóképesség.
A jó edzők valójában jól alkalmazkodó emberek, akik a gyorsan változó helyzetekre is megfelelően képesek reagálni.
Rátgéber László Fotó: Koncz Márton/Nemzeti Sport
Szeretném kiemelni: mi nem atlétákat edzünk, hanem embereket.
Nem az az edző, akinek abból áll a munkája, hogy a stopperórájával áll a pálya szélén, hanem az, aki a személyiséggel is foglalkozik. És hogy miképpen teszi ezt?
A jó edző elmondja a gondolatait, a még jobb elmagyarázza, a legjobb demonstrálja is, amit szeretne viszont látni, míg a legnagyobbak már inspirálnak. Mindeközben fontos az is, hogy amit közölni szeretnénk, azt támasszuk alá tudományosan. Ebben is tetten érhető a generációs változás, hogy mostani időkben már nem működik a tartalom nélküli szövegelés, a jobbra-balra vagdalkozás, hanem statisztikailag, analitikusan is meg kell indokolni, miért jó vagy éppen nem jó, amit a gyerek csinál, miért kellene másképpen tennie a dolgát akár az edzésen, akár a meccsen, akár a hozzáállásában, akár technikailag. A mai világban már nem hisznek el automatikusan mindent az edzőnek, mert bárki rengeteg információhoz juthat, és azt gondolhatja, hogy valamennyi tudásanyag megbízható. Pedig a közösségi média és az internet tele van félinformációkkal. Ezeket ki kell szűrni, és csak azokat szabad közülük használni, amelyek már bizonyítottan hatékonyak. Vagyis a tudományos munkákra kell hagyatkozni: ezért készülnek szakkönyvek, kutatások, tanulmányok.
És ki tud segíteni abban, hogy eligazodjon a gyerek meg a szülő a temérdek információ között? Az edző.
A tudományosságon túl azonban van néhány olyan dolog a sportban, amely sosem megy ki a divatból: ilyen a szenvedély, az elkötelezettség és a fegyelem. Manapság hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a modern edzőt, hogy laptop van a kezében, igazi analitikus, aki éppen kilép a laboratóriumból. Ennek természetesen van némi alapja, de ne feledjük: meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy az edzés élet-halál kérdése, a fejlődés pedig olyan, mint a Dunában árral szemben úszni. Lehet azt mondani, hogy megváltozott a világ – ez nem is kérdés –, de az említettek a sport konstans elemei, és az az edző soha nem válhat igazán kiemelkedővé, akiből ezek az emberi tényezők hiányoznak.
Elismerve, hogy a tudományos kommunikáció rendkívül fontos, mindig tartsuk szem előtt, hogy a csapatsportokban az eredményt nem a taktika vagy a technika hozza meg, hanem a társaság karaktere.
Ez az edzőkre is igaz: a trénert nem a lexikális tudása teszi naggyá, hanem az, hogy milyen hatással van a gyerekekre. Tudniillik életeket változtat meg.
Rátgéber László
kosárlabda-mesteredző