Szabó Attila: „Ha már kaptam egy lehetőséget, igyekeztem élni vele és beleástam magam”

A tokiói paralimpián döntős kajakos Kiss Erik edzője, Szabó Attila Tiszafüreden vezet egy, a felnőtt mezőny küszöbén álló, tehetséges csoportot, és bár közben tanít a helyi gimnáziumban is, a még gyorsabb szakmai fejlődése érdekében úgy érzi, lassan itt lenne az ideje főállásban végeznie az edzői munkát.

A Tiszafüreden edzőként dolgozó Szabó Attila egykor maga is kajakozott, nem is rosszul, egészen a magyar bajnoki címig vitte, az élete akkor változott meg, mikor Egerbe került főiskolára, és míg az Eszterházy Károly Főiskola testnevelő tanári szakára járt, szép lassan abbahagyta az élsportot.

Aztán amikor 2008-ban visszatért a klubjához, a City-Gas Tiszafüredi Kajak-Kenu SE-hez, adódott egy lehetőség előtte, hogy kipróbálja magát edzőként, ő pedig úgy gondolta, belevág.

„Sportolóként nem nagyon gondolkodtam azon, hogy edzőként térjek vissza, ha majd egyszer befejezem, de az élet mégis úgy rendezte. És ha már kaptam egy lehetőséget, akkor igyekeztem élni vele és beleástam magam – mondta Szabó Attila, aki a mai napig Tiszafüreden dolgozik kajakedzőként. – Segédedzőként kezdtem el dolgozni, az első pár év így telt el, igyekeztem ott segíteni, ahol csak tudtam, és sokat tanultam a kollégáimtól, Virág Tibortól és Fülöp Jánostól.”

Egyedül 2012-ben szakadt meg ez a folyamat fél évre, amikor kiment Londonba „világot járni”, fiatalként a kíváncsiság hajtotta oda, és arra az időre fel is függesztette az edzői munkáját, amit azonban hazatérve folytatni tudott.

Fülöp Jánossal együtt elkezdett felépíteni egy utánpótláscsapatot, amelybe egy időben közel harmincan jártak. Ez volt az első csoportja, amelyet ma már egyedül vezet, és az az öt sportoló, aki az évek során ottmaradt, ennyi év után is kitartott és a profi sportolói életet választotta, ma már az U23-as korosztályban edz és versenyzik.

Kiss Erik

Szabó Attila egyik legismertebb tanítványa a húszéves parakajakos Kiss Erik, aki a tokiói paralimpián nyolcadik lett a KL3 kategóriában, és néhány hazai parasportolóhoz hasonlóan az épek között kezdett edzeni – sőt, a mai napig velük edz, ami a fejlődésének az egyik záloga, hiszen voltak közöttük korosztályos válogatottak és Európa-bajnokok is.

„Erik 2015-ben kezdett el nálunk edzeni, miután mozgássérült gyerekként az orvosok azt tanácsolták neki, ne üljön annyit a számítógép előtt, hanem sportoljon – emlékezett vissza a tréner. – Akkor még nem tudtuk, hogy idővel majd parakajakosként folytatja, hiszen a sportág Rióban debütált a paralimpián, és akkoriban még gyerekcipőben járt hazánkban is.”

Egy évvel később Kiss Erik átesett a hazai és nemzetközi klasszifikáción is, a KL3-as kategóriában 2017-ben már tagja volt a B-egységnek a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon és a világkupán. Ekkor még csak belekóstoltak ebbe a világba, az első versenyein a sportoló az előfutamig jutott, de a 2018-as világbajnokságon, Portugáliában már a B-döntő hetedik helyén végzett.

A következő évben nem lépett szintet, mert az érettségi miatt nem úgy alakult az éve, ahogy szerette volna, de 2020-ban, a koronavírus járvány berobbanása után már többet dolgozott, és ősszel, a szegedi világkupán szerzett második és harmadik helye nagyon biztató volt.

„Idén történt meg a nagy áttörés, úgy láttam, húszéves korára fejben is kezdett megérni. Tavasszal a pótkvalifikációs versenyen a paralimpiai kvótát is megszerezte, majd hatodik lett az azt követő Európa-bajnokságon” – folytatta Szabó Attila, aki szerint ezután újra kellett fogalmazniuk a céljaikat. Úgy látták, a Tokióban reális lehet a döntőbe jutás, ami egy bravúros középfutam után sikerült is, és Erik végül a nyolcadik lett, amivel teljes mértékben elégedettek.

„A jelenlegi mezőnyt nézve a versenyzők sokszor nem fiatalon válnak igazán éretté, hanem már idősebb korban, így könnyen lehet, hogy Erikben akár még húsz év versenyzés is benne van. Amíg megvan a motiváció és tudunk előrelépni, addig nem lesz gond” – tette hozzá Szabó Attila, aki, ha már az élet úgy hozta, hogy belecsöppent a parasport világába, a későbbiekben is szívesen foglalkozna parasportolóval – sőt, elkezdték egy kajakos lány felkészítését, aki a klasszifikáció előtt áll.

Mint mondja, van különbség az ép és a parasportolók edzése között, de meg lehet találni a közös pontokat.

„Erik annak idején a barátaival jött le kajakozni, és bár eleinte nehezebben tudott futni, most már simán tud kocogni velük. Természetesen kell differenciálni, kell vele külön foglalkozni, de próbálom mindig úgy alakítani a foglalkozásokat, hogy a többiek is ott legyenek. Vannak olyan versenyzők, akik egyedül szeretnek dolgozni, Erik viszont nem ilyen, neki fontos hogy ott legyenek a barátai, az edzőpartneri. Én pedig szeretném, ha jól érezné magát.”

Szabó Attila 2020-ban megkapta a Bonis Bona–A nemzet tehetségeiért díjat, melyet a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző szakembereknek adományoznak. Főállásban testnevelő tanár a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban, a pedagógusi véna így adott, mellette végzi az edzői munkát, de mint mondja, szeretne főállású edző lenni, mert új kapuk nyílnának meg előtte, és szakmailag még gyorsabban tudna fejlődni.