A triatlonos Bicsák Bence hetedik helyen végzett a tokiói olimpián, ami óriási eredmény, de hogy mekkora valójában, azt edzőjétől, Tóth Szilárdtól kérdeztük meg, aki beszélt a Magyar Edzők Társaságának tanítványáról, a sportágról és saját munkájáról is.

Bicsák Bence hetedik lett a tokiói olimpián. Hova helyezzük ezt az eredményt?

Ez a valaha volt legjobb magyar eredmény, ami elképesztő, ahhoz képest főleg, hogy öt–hat évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottuk, hogy magyar versenyző akár a legjobb tizenötben végezzen az olimpián. A hazai versenyzők fő célja eddig az olimpiai kijutás volt a kvalifikációs időszak végén, nekünk sikerült ezt már az első év után szinte biztossá tenni, hiszen Bence annyi pontot szerzett. Kint pedig csak néhány másodpercen, nagyjából kétszáz méteren múlt, hogy hetedik, és nem negyedik lett. Ehhez tegyük hozzá, hogy a hosszú, két és fél éven át tartó kvalifikációs időszak versenyein, a számunkra kiemelt WTS-sorozatban szinte nem is végzett sehol a legjobb tízen kívül olimpiai távon. Világszerte rengetegen próbálnak kijutni az olimpiára, és egyszer az ötvenötbe kell kerülni a ranglistán, hogy ez egyáltalán megtörténhessen. A nyári játékokon egyébként már nincs nagy különbség a versenyzők között, hiszen aki ki tud jutni, az már szinte kivétel nélkül top versenyző.

Azt mondta, lehetett volna jobb is. Ehhez mi kellett volna?

Sérülések miatt kifejezetten rossz évet zártunk idén, talán az olimpia volt az egyetlen verseny, ahol Bence a saját szintjéhez méltóan tudott teljesíteni. Az olimpia előtt már biztató volt a formája, a francia bajnokságban nyert is egy futamot, az ötszörös világbajnok spanyol Javier Gómezt is legyőzte, Leedsben is bíztató teljesítményt nyújtott, a lisszaboni világkupán pedig egy hasfájás hátráltatta a jó eredmény elérésében. Az olimpiát megelőző magaslati edzőtáborban azonban a térde megfájdult, ami nagyban nehezítette a felkészülés utolsó időszakát. Az úszástól tartottunk legkevésbé emiatt, a kerékpározástól viszont már féltünk, mert a felkészülés végén nem tudtunk intenzív edzéseket végezni, ami modellezte volna a nehéz, negyven kilométeres tokiói pályát a százharminc kanyarral és az erős kigyorsításokkal. De a legrosszabb talán a futás volt, mert nem tudtunk kombinációs edzéseket végezni, amelyek a váltást szimulálták volna, még az olimpia előtt is izgultunk, hogy egyáltalán tudja-e teljesíteni a távot. Kicsit sántikált is a futás elején, ezért visszafogottabban kezdett, és bár eljött az első bollyal, azt a tempót nem tudta tartani, a táv felénél a tizenötödik helyen állt, onnan jött fel hetedikre, mert vele ellentétben sokan túlvállalták az elejét. A végén már azt a tempót futotta, mint a versenyben az első három, majdnem utol is érte az előtte lévőket. Talán a magabiztosság hiányzott kicsit a futáshoz, mert tudta, hogy sok tervezett feladat kimaradt.

Kiderült, mi volt a gond a térdével?

Bence soha nem volt sérült korábban, legalábbis nem annyira, ami hatással lett volna az edzésmunkájára, és a mai napig nem sikerült az orvosoknak pontosan megállapítaniuk, mi a gond a térdével. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy nincs sem porckopás, sem más elváltozás, így arra gondolunk, hogy valami statikai dolog állhat a háttérben, és a megváltozott terhelés okozhatja. Még az olimpia előtt is azt mondták az orvosok, hogy ez ugyan banális dolog, de rettenetesen tud fájni. Nem gondolom, hogy hosszú távon problémát okozna, de nem tökéletes most sem, csak laza, tizenöt–húszperces futásokat végez.

A verseny előtt és közben tudtak beszélni?

Normális esetben szinte mindenhol ott vagyok, ahol szüksége lehet rám, sőt, a verseny közti kommunikáció talán az egyik legfontosabb eleme a közös munkánknak. Mindig próbálom biztatni, nyugtatni, ellátni jó tanácsokkal, ami Tokióban teljességgel lehetetlen volt, a koronavírus miatti korlátozások miatt szinte semmi sem láttam a versenyből. Egy extra frissítő állomáson álltam, ami egyébként normál esetben nem is engedélyezett a versenyeken, és a maszkban alig tudtam hozzászólni, a rendezők teljesen lenullázták ezt a kommunikációs lehetőséget. Az olimpia olyan volt, mintha három hétig kvázi börtönben lettünk volna, ugyanezt átéltük előtte Jokohamában. Ettől függetlenül elképesztő volt látni, hogy a japánok mennyi energiát és szervezőmunkát belefektettek, de szerintem néhol túlzásba vitték, a külföldi kollégákkal meg voltunk döbbenve, hogy a kötelező előírásokkal milyen szinten gátolják a munkánkat.

Mióta dolgoznak együtt Bicsák Bencével?

Bence Zalaegerszegről érkezett Pécsre, a közgazdasági egyetemre, mert látta, hogy tanulás mellett itt lehetősége lesz a magas szintű sportolásra is. Én akkor az utánpótlás Héraklész-válogatott mellett dolgoztam, amelybe Bence is bekerült, Verrasztó Gabi néni, az egykori olimpikon úszó fantáziát látott benne és 2012-ben betette a programba. Bence pedig úgy gondolta, hogy velem szeretne készülni, így került hozzánk 2014-ben. Még az érkezése előtti években elkezdtünk jó viszonyt kialakítani a Pécsi Egyetemmel, amely nagyon támogatja a sportolókat, szerintem országos szinten is példát mutat, a kedvezményes tanrend megszervezésének lehetősége miatt sok válogatott szintű sportoló választja Pécset és a PTE-t.

Hogyan néz ki az együttműködésük Bencével? Milyen az edző–tanítvány viszony önök között?

Kifejezetten szoros, baráti a kapcsolatunk, amelyet a sok közös utazás alapozott meg. Az én munkám sok odafigyelést igényel, mert 2016-tól, az első U23-as világbajnoki szereplésétől kezdve sokszor nem is pusztán edzői feladatokat kellett ellátnom, rám hárult a szervezés, a főzés, ami azért fontos, mert Bence gluténérzékenysége miatt egy utazó konyhával járjuk a versenyeket. Ezt az összetett munkát, így Bence fejlődését sokan segítették az elmúlt években és segítik ma is, a gyógytornásztól kezdve a dietetikusig, masszőrig. Mostanra már önállóbb, tudja, mire van szüksége, és el is tudja magának készíteni. Bence napi programja egyébként úgy néz ki, hogy mindhárom versenyszámban edz a nap folyamán, reggel úszik, napközben teker, délután fut, közte eszik és pihen. Mással nem is tud foglalkozni. Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ilyen szempontból minél jobban tehermentesítsük.

A három versenyszám között Bencénél felállítható valamilyen sorrend, hogy melyikben a legerősebb?

Igen, a legerősebb száma a futás, ehhez vannak a legjobb adottságai, ami az atlétikai eredményein is látszik, dobogós helyezéseket nyert országos bajnokságokon, sőt, mezei futásban országos bajnoki címet is szerzett. Ehhez adalékként annyit említenék, hogy mivel én is atléta, középtávfutó voltam, abban tudom a legmagasabb szintű segítséget nyújtani neki. Bence úszóként kezdte a sportolást, de bevallása szerint nem volt jó benne, és nem is nagyon szerette, viszont az alapképzés miatt hasznos volt. Kerékpárban egy ideig gyenge volt, de mivel az a szám sokáig fejleszthető, mostanra hozzáerősödött a nemzetközi mezőnyhöz. Bár az olimpiai éve pont nem sikerült, előtte olyan dolgokat hajtott végre, amilyeneket még a legjobbak is nehezen tudnak. A sorrend: futás, kerékpár, úszás. Utóbbiban néha még most is hibázik a versenyeken, de ennek elsősorban a termete az oka, olykor tizenöt–húsz kilóval nehezebb versenyzőkkel kell bunyóznia a vízben, de szerintem jól kezeli és ebben is látszik az előre lépés. Illetve van még egy szám, amit mi negyedik sportágként kezelünk, a depó, azaz a váltások végrehajtása, hiszen ezzel pozíciókat és bolyokat lehet bukni, amit aztán sokszor már nem is lehet behozni. Ez is fejleszthető, általában jól szokott sikerülni, de idén itt is voltak gondok. Ezeket utána általában átbeszéljük, és a következő versenyre megpróbálja javítani. Ami még nagyon fontos, az a problémamegoldás, és határozottan állítom, ebben Bence a világ legjobb három versenyzőjében van. Általában gyorsan és jól reagál szinte mindenre, és ebből fakadóan jól oldja meg a versenyszituációkat. Idén a korai versenyeken ezzel kapcsolatban is voltak hiányosságok, de a fő versenyen nem hibázott.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon szeret edzeni, ezért nem a feladatok végrehajtatása a nehéz. Az élsportolóknak van egy egójuk, egy kialakított képük önmagukról, ami rendben is van, hiszen ezen a szinten szükség van rá a jó eredményekhez. Szerencsére Bence nem olyan nehéz eset, mint sok más élsportoló, kifejezetten intelligens. Inkább maga a sportág nehéz edzőként, főleg, ha egyedül kell csinálnod mindent, sok lemondással, távolléttel jár, és sokszor nem mindig érzi az ember, hogy mások valóban értékelik-e azt a munkát és áldozatot, amit az edző hoz. A gond akkor van, amikor a versenyzők nem gondolkodnak reálisan ezekkel kapcsolatban. Legtöbben ezt kívülről nem látják, mert az eredményt a versenyző éri el. Persze, ez a szakmánkkal jár, de mi is emberek vagyunk, nekem is van két gyerekem, a rengeteg utazás és a munka miatt olyan dolgok maradnak ki az életemből, ami másnak megadatik. Szerintem ezt sosem szabad szem elől téveszteni egy edző esetében.

Bence meddig maradhat az elitben? Mit érhet még el?

Huszonhat éves, és a mi sportágunkat szerencsére legalább harmincöt éves korig magas szinte lehet űzni. Három állóképességi sportágról lévén szó, az a fajta robbanékonyság nem szükséges, ami inkább fiatalon jellemzi sportolókat. Bencében még több olimpia is benne van, és ennél még jobb eredményt is elérhet, akár egy dobogós helyezés is összejöhet, a Tokióban szerzett hetedik hely is azt a teljesítményt tükrözi, amit a korábbi években elért. Még egyszer hangsúlyozom, ez óriási dolog, mert nagyon magas színvonalú sportágról beszéltünk, ami már messze nem az, ami öt–tíz évvel ezelőtt.

VINCZE SZABOLCS