Újabb rangot adna, ha kijutnánk Tokióba – interjú Károlyi Andreával

Hogyan juthatunk ki az 2020-as olimpiára? Hány játékossal dolgozik a válogatott? Mennyire függ Magyarországon a hagyományos, öt-öt elleni kosárlabdától? Károlyi Andreával, a női 3×3-as válogatott kapitányával beszélgettünk.

A 2020-as olimpián mutatkozik be a 3×3-as kosárlabda. Ez hogyan fog kinézni és nekünk milyen esélyeink vannak?

Tokióban nyolc-nyolc női és férfi csapat méri majd össze az erejét, de ez egészen pontosan a játékosok számában van megadva, ami, mivel egy csapat négy játékosból áll, harminckettőt jelent. Az egyik hely a házigazda Japáné, a többi hét együttesnek három úton lehet kijutni. Az első három csapat a 2019. november elsejei világranglistáról automatikusan kvalifikál, ez a három jelenleg Kína, Mongólia és Oroszország, de még változhat, és van olyan szabály is, hogy nem lehet mind a három csapat egy kontinensről.

Erre milyen esélyeink vannak?

Jelenleg tízedikek vagyunk a ranglistán, ez az út nagyon nehéz, és az óriási merítéssel dolgozó kínaiak hegemóniája például megtörhetetlennek látszik. Persze megpróbáljuk, amihez tornákat kell nyerni és pontokat szerezni, amelyek közül a legjobb kilenc számít a mindig pontosan az elmúlt egy évet figyelembe vevő világranglistán. A másik lehetőség a 2020. májusi olimpiai kvalifikációs torna, melyen húsz csapat indulhat, és az első három jut ki Tokióba, ahol így egyetlen kiadó hely marad.

Azzal az egy hellyel mi lesz?

Kicsit bonyolult, de aki öt-öt elleni kosárlabdában ott volt a 2012-es és 2016-os olimpián is, az nem indulhat a júniusi, hatcsapatos pótselejtezőn, amelynek a győzteséé lesz az utolsó szabad hely az olimpián. Reálisan nézve ezen a tornán van nekünk a legjobb esélyünk, hogy kijussunk Tokióba.

Évek óta jó eredményeket ér el a 3×3 női szakág, néhány éve még Európa-bajnokságot is nyertünk. Magyarország milyen helyet foglal el most a sportágban?

Úgy gondolom, benne van az elitben, még akkor is, ha a tavalyi év nem volt olyan eredményes, mint korábban, bár úgy gondolom, a világbajnoki nyolcadik és az Európa-bajnoki kilencedik hely azért nem olyan rossz. Főleg azért, mert egyre kiegyenlítettebb a mezőny, nagyon sok ország feküdt rá erre a sportágra, és bár a nemzetközi szövetség idővel teljesen külön szeretné választani az öt-öt elleni, hagyományos kosárlabdától, most még bőven vannak átfedések. Ez ránk, a magyar 3×3 kosárlabdára különösen igaz.

Ha csak a válogatottat nézzük, pontosan hány játékosról beszélünk?

Ha a nagy merítést nézem, tíz-tizenkettőről, de állandóan keressük az újakat, ezért az U18-as és az U23-as korosztályt is szemmel tartjuk. Jelenleg hat játékossal dolgozunk, és már megvan a négyfős keret az amszterdami világbajnokságra, a csapat Medgyessy Dóra, Theodoreán Alexandra, Papp Klaudia és Cyesha Goree összeállításban utazik.

Önnek nagyon eredményes játékos karrierje volt a hagyományos kosárlabdában. Hogyan lett a 3×3 női válogatott kapitánya?

A 2014-as moszkvai világbajnokág előtt felkértek, lenne-e kedvem összeállítani egy 3×3-as csapatot a tornára, én pedig elvállaltam és szerelem lett belőle. Azóta szünet nélkül ezzel foglalkozom.

Mi fogta meg, miben különbözik a 3×3 a hagyományos kosárlabdától?

Gyorsabb, pörgősebb, már csak azért is, mert a kosár után a támadó csapatnak nem kell átérnie a túlsó térfélre. A mérkőzés tíz percig, vagy egy csapatnak huszonegy szerzett pontig tart, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a játékosok nagyobb terhelést kapnak ez alatt az idő alatt, mint egy teljes öt-öt elleni kosárlabdameccsen.

Az edzésmunkában mi a különbség?

Ezen a téren még nagyban az öt-öt elleni kosárlabdára vagyunk utalva, ahol a szezonnak májusban van vége. Idén május 14-én kezdtünk el dolgozni, minden héten keddtől vasárnapig. Három héten át beszállunk a női bajnokságba, a negyedik héten megyünk egy moszkvai tornára, az ötödiken pedig egy másikra, Franciaországba, ahonnan már egyenesen világbajnokság helyszínére vezet az utunk. A vb-t tehát öt teljes hét munka előzi meg.

Mit tartogat a jövő a magyar női 3×3-as kosárlabda számára?

Azért tudni kell, hogy kicsi ország vagyunk, kevés játékossal. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségétől jelenleg minden segítséget és támogatást megkapunk, de hogy mit hoz a jövő, az függ a 2020-as olimpiától is. Ha ugyanis oda kijutunk, az már ad egy rangot, onnan tovább lehet lépni. De ha nem sikerül, kérdés, fektetnek-e majd még bele plusz időt, pénzt és energiát? A szövetség és mi is mindent megteszünk, de akárcsak a többi sportág, a konkurencia miatt ez is egyre nehezebb lesz.

VINCZE SZABOLCS